Matt Redman a Life & Breath című albumán szakított korábbi megszokásaival. Míg eddig vagy gyülekezeti közegben rögzített élő felvételeket, vagy klasszikus stúdióalbumokat készített, ezúttal egy különleges köztes megoldást választott. Nashville-ben, a Gold Pacific Studios falai között vették fel a dalokat úgy, hogy megmaradjon az élő dicsőítés spontaneitása, ugyanakkor a stúdió precizitása is érvényesüljön. Redman szerint ez a környezet tette lehetővé, hogy egyszerre legyen jelen az energia és a technikai minőség.

Redman számára a dalírás mindig imádság volt. Úgy fogalmaz, ezek a számok egyszerűen beszélgetések Istennel, amelyek egyszerre tiszteletteljesek és a mai ember számára is érthetők. A cél nem kevesebb, mint hogy a hallgatók közelebb kerüljenek Jézushoz, jobban megértsék és megszeressék őt, majd mindezt a mindennapjaikban is megéljék. Ha ez sikerül, akkor az album elérte küldetését.

A projekt igazi közösségi alkotás lett. Több ismert dicsőítésvezető is csatlakozott hozzá, köztük Joe L Barnes, a CalledOut Music csapata és Charity Gayle. A felvételeken közreműködik Redman zenekarának tagja, Quintin Trotter, valamint a Lipscomb Egyetem gospel kórusa is, akik különleges színt és mélységet adnak az egész anyagnak. Minden vendég hoz magával valami frisset, ami új árnyalatokat ad a daloknak.

A kilenc dalt tartalmazó lemez valóban azt az érzést kelti, mintha mindegyiket személyes használatra írták volna. Olyan, mintha valaki a saját érzéseit öntötte volna szavakba Isten felé, mégis ezek a dalok tökéletesen működnek gyülekezeti éneklésben is. Ez a kettősség adja az album egyik legnagyobb erejét.

A stúdióban rögzített, mégis élő hangulat különleges atmoszférát teremt. Egyszerre nyers és őszinte, mintha egy valódi dicsőítő alkalmon lennénk, ugyanakkor a hangzás végig tiszta és profi. Nem steril, nem túlcsiszolt, hanem pont annyira tökéletes, amennyire kell.

Több dal is azonnal megragadja a figyelmet. A Hallowed Be finom zongorafutamaival emelkedik ki, míg a Life & Breath akár egy modern himnusznak is beillik. A Praise To The Most High igazi közösségi éneklésre született himnusz, amely könnyen a gyülekezeti repertoár részévé válhat. Külön érdekesség a The God We Love (Nicene Creed), amely a 1700 éves niceai hitvallás kortárs zenei feldolgozása, hidat képezve múlt és jelen között.