Az erőteljes dal refrénje egy őszinte, mégis megrendítő pillantást vet az élet legnehezebb időszakaira, és arra, hogy Jézus azt mondja nekünk, hogy nem vagyunk egyedül. Maher, aki a dalt Lizzie Morgan, Jacob Sooter és Brian Elmquist társaságában írta, elmondta: „Vannak olyan fázisok az életben, amikor egy nehéz időszak kezdetén kérdezed: „Hogyan fogok ezen túljutni?”, vagy a másik oldalon állva csodálkozva nézel vissza, és azt kérdezed: „Hogyan jutottam ezen túl?”. Úgy tapasztalom, hogy ilyenkor imádkozzuk a legőszintébb, legigazibb, leghitelesebb imákat.”

„Micsoda közösség, micsoda mennyei öröm, micsoda felbecsülhetetlen ajándék. Istenem a tiéd vagyok és te az enyém, nyugtalan lelkem csendesedjen el, és tudd, hogy örökkévaló karjaidra támaszkodom”.

Matt hozzátette: „Kétségbeesésből vagy hálából imádkozol, és rájössz, hogy milyen a támogató struktúrád – barátok, családtagok, szeretteid, akik körülötted vannak, akik felkarolnak. Ők valódi útjelzőkké válnak Jézus arcának. De mi van azokkal, akiknek nincs senkijük? Mit üzen nekik Jézus? Azt mondja: „Többé nem hívlak titeket idegeneknek, hanem barátoknak hívlak benneteket. Ez az, amit annyira meggyőzőnek találok Isten barátságában és a kereszténység üzenetében. Az élet nem a személyes teljesítmény, a büszkeség, az egó, a siker vagy a hiúság egymásra rakott tornya… hanem annak kiterjesztése másokra, amit Jézus mond a Szentírásban.”