Dávid föltette a kérdést: „Ki a dicsőség királya?”, és erre a kérdésre az Isten hatalmáról és erejéről szóló erőteljes nyilatkozattal felel. A 96. zsoltár ugyancsak az erőt jelöli meg mint Isten dicsőségének az egyik fontos vonását, de a sort folytatja csodás tetteivel (96,3), fenségével (96,6), szentségével (96,9), igazságával és hűségével (96,13). Amikor Mózes azt kérte, hogy hadd lássa Isten dicsőségét, akkor Isten azt felelte, megengedi, hogy Mózes láthassa az ő „fenségét” elvonulni előtte (2Móz 33,18–19). Ez a néhány kiragadott példa is mutatja, hogy Isten dicsősége az ő csodálatos tulajdonságainak és tökéletes tetteinek az összességét jelöli. Ezek együtt adják dicsősége súlyát, lényegét, fényét és ragyogását.

Isten Krisztus személyében mutatta meg még inkább dicsőségét. Ő azt mondta magáról, hogy ez a dicsőség a sajátja, amikor így imádkozott: „Atyám, most te dicsőíts meg engem, te magadnál azzal a dicsőséggel, amely már a világ létele előtt az enyém volt tenálad.” (Jn 17,5) János is Krisztus dicsőségéről tanúskodott, amikor azt írta: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (1,14) Máté akkor beszél Jézus dicsőségéről, amikor Jézus megdicsőülésének a történetét mondja el: „…arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség.” (Mt 17,2) Péter pedig ezt írta: „…szemtanúi voltunk [Jézus] nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy a felséges dicsőség ilyen szózata jutott hozzá: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm«, akkor ezt a mennyből hozzá intézett szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.” (2Pt 1,16–18)

Összefoglalva tehát: Jézus a dicsőség Ura (1Kor 2,8). És mivel a Szentlélek által az Ige ma is kinyilatkoztatja őt az egyháznak, a hívőknek abban a hihetetlen kiváltságban van részük, hogy Isten dicsőségét láthatják „Krisztus arcán” (2Kor 4,6). Továbbá Isten népe arra kapott elhívást, hogy ahogy egyre inkább megismeri Krisztust, maga is tükrözze az ő dicsőségét. Azokon, akik azt mondják, hogy ismerik őt, látszódnia kell ennek; ahogyan Pál írja: „Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.” (3,18)

Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király! (Szela.)

ZSOLTÁROK 24,8–10