Jakab, Jézus testvére arra intette a keresztényeket levelében, hogy fékezzék meg a nyelvüket, legyenek késedelmesek a haragra, és harcoljanak az önző becsvágy ellen. Csakhogy Jakab célja nem csupán az volt, hogy felsoroljon egy sor olyan dolgot, amelyet a keresztényeknek nem szabad tenniük – belefoglalt jó néhány pozitív parancsot is.

Ahogyan Jézus szolgálata java részét a társadalom peremére szorult emberek között töltötte, követői is parancsot kaptak arra, hogy törődjenek az árvákkal és az özvegyekkel, a nehéz sorsúakkal és a vétkezőkkel.

Jakab külön kihangsúlyozta, hogy a hívők saját életükben Jézus hétköznapi szolgálatát mutassák be azzal, hogy együttérzően viszonyulnak az összetört szívű, szegény emberekhez, és kerülik a bűnt.

Nem elég, ha Jézus tanítványai csupán meghallgatják Jézust szavait; aktívan keresniük kell a lehetőségeket arra, hogy elérjék a világot ezzel az életet átformáló üzenettel. Akárcsak Jézus esetében, a hívő ember másokkal való kapcsolatait is – legyen az családtag, barát, munkatárs vagy az utcán kéregető ember – szeretetnek, irgalmasságnak, türelemnek és kegyelemnek kell meghatároznia.

Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

JAKAB 1,19