A zsidókhoz írt levél olyanoknak íródott, akik nagy küzdelmen mentek keresztül. Az eredeti olvasótábort zsidó keresztények alkották. Nehéz volt Jézus követőjeként élni. Ezekre a hívőkre üldözés és nehézségek vártak. Voltak bennük kételyek az evangéliummal kapcsolatban, és nem tudták biztosan, hogy üdvösségük tényleg csak Jézuson múlik-e. Egyesek még arra is kísértést éreztek, hogy feladják, és elforduljanak a hittől. Nekik szólt Isten egyértelmű üzenete: nézzenek Jézusra.

Jézus több prófétánál: testben megjelent Isten (Zsid 1,2–3). Több mint ember: ő a teremtője és megtartója mindannak, ami létezik (1,3.10–12). Több mint bármely főpap, aki Isten nevében teszi a dolgát; Jézus a nagy főpap, aki Isten, és Istenként szolgál az embereknek (2,10–11).

Sok keresztény a körülményeire tekint, és megelégszik a felszínes lelkiséggel. Olyan vallásos szokásokat alakít ki, amelyektől jobb lesz az élete anélkül, hogy valóban Jézushoz fordulna, és tőle várná azt, amire valóban szüksége van. A lényegtelen dolgokra fekteti a hangsúlyt, és nem veszi komolyan Jézus jobb életre vonatkozó ajánlatát. Vannak olyan keresztények is, akiket az élet gondja és terhe nyom le úgy, hogy már nem is kérnek segítséget Jézustól. Az ilyen keresztények szenvedése más jellegű, mert ők megengedik, hogy a rossz hangulat és a nehézség uralja az életüket. Mindkét típusú embernek szól A zsidókhoz írt levél isteni üzenete, amely egyben az evangélium üzenete is: Jézus Krisztus eljön az emberekhez, és életét adja nekik. Akármilyen helyzetbe kerülnek is Jézus követői, a könyv üzenete egyszerűen annyi, hogy nézzenek Jézusra, aki mindenkinél és minden addigi megtapasztalásuknál jobb. Jézus az állhatatosság tökéletes példája, és ő az, aki aktívan gondját viseli övéinek, és törődik velük.

Jézus bűnbocsánatot ad. Ez azt jelenti, hogy az emberek hozzá fordulhatnak, és örök életet találnak. Az örök élet nemcsak arról szól, hogy hova kerülünk, amikor meghalunk (bár nyilván ez is fontos); az élet teljességéről is szól. Jézussal élni azt jelenti, hogy már most megtapasztalhatjuk a teljes és gazdag életet; ez a reménység isteni üzenete azoknak, akik küszködnek a helyzetükkel. Ha az emberek Jézusra néznek, Isten biztosítja őket arról, hogy nem kell máshol keresgélniük vagy kevesebbel megelégedniük (13,20–21).

Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé. És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban; az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett. Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.

ZSIDÓK 7,22–28