Összetört, fájó szívek töltik meg minden vasárnap a templomi padokat. Megszakadt kapcsolatok, legyengítő depresszió, haldokló álmok, amelyek a kezünkben omlanak össze. Bár közösség vesz körül, a fájdalmat mégis személyesnek érezzük. „A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.” (Példabeszédek 14:10). A mély fájdalom által olyan elszigeteltnek érezhetjük magunkat, mintha egy börtöncellában lennénk. Az ellenség semmit sem akar jobban, mint a hívőket bezárni a fájdalomnak ebbe a fogdájába, és magányban tartani minket. Isten azonban ennek az ellenkezőjét szeretné. Íme néhány dolog, amire emlékezz, amikor kísértésbe esel, hogy összetört szívvel otthon maradj vasárnap reggel.

Az összetört szívek nyitott szívek

Képzeld el, hogy a szíved meghibásodik, és egy nagyon kockázatos nyílt szívműtétre van szükséged. A kórházban több orvos is azt állítja, hogy jártasak ebben a műtétben, de csak egynek van makulátlan múltja – az ő beavatkozásai során még soha semmi nem sült el rosszul. Minden, amit csinál, tökéletes. Választanál egy kevésbé tapasztalt vagy rosszabb előéletű orvost? Nem, ha értékeled az életét.

Isten az egyetlen orvos, aki teljesen meg tudja gyógyítani az összetört szívet, és ő még soha nem vallott kudarcot a gyógyításban. Sára, Dávid és Hóseás mindannyian különböző okokból szenvedtek összetört szívvel – meddő méh, a bűn szégyenletes nyomai, viszonzatlan szerelem -, és Isten mindannyiukat meggyógyította. Az összetört szív nyitott szív, és a nyitott szív sebezhető. A sebezhetőség idején engedd, hogy ő legyen a menedéked. Engedd, hogy betöltsön téged gyógyulással a gyülekezeti családod éneke, imádsága és tanítása által.

A fájdalom személyes, a gyógyulás közös

Volt már olyan közeli barátod, aki nagy fájdalmon ment keresztül, és nem mondta el neked? Ez legalább két okból fájdalmas, amikor végre megtudod: 1) szomorú, hogy fájdalmat érez, és 2) fáj, hogy nem bízta rád, hogy vele együtt hordozd a terhét.

Hívőként arra vagyunk hivatottak, hogy egymás terheit hordozzuk (Galata 6:2). Senki sem vitatja, hogy tíz ember együtt többet tud elhordani, mint valaki egymagában. Miért hagyjuk tehát gyakran figyelmen kívül a terheink hordozására nyújtott kezeket, és miért próbáljuk egyedül hordozni gondjainkat? Lehet, hogy mindig mi viseljük a legnehezebb részt, de a testvérek bátorítása és támogatása jelentősen megkönnyíti a terhet. A fájdalmak ellen szívből jövő énekléssel, a magány ellen közösséggel, a csüggedés ellen pedig Isten igéjének szolgálatával küzdjünk.

Vedd körül magad Isten népével, és meglátod, hogy ez lesz a gyógyuláshoz vezető út. A harsogó fájdalom ellen az Atya iránti határozott imádattal kell küzdenünk, olyan testvérek mellett, akik velünk és értünk tudnak imádkozni.

Bár a szenvedés soha nem kicsi dolog, Isten mindig nagyobb. Az istentisztelet újra Isten nagyságára irányítja elménket, és fájdalmunkat a megfelelő helyre teszi – a már győztes Atya uralma alá.

Bármilyen furcsának is tűnik most, emeld fel a kezed dicséretre, és emlékezz arra, hogy a győzelem már elnyertetett. Emlékezz arra, hogy Isten, aki az életedet az ő kezében tartja, képes vezetni a győzelmi menetet.

„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el.”

5Mózes 31:6

Az imádás hegyének tetején állva hirtelen tudatára ébredünk kicsinységünknek. És ez egyáltalán nem bántó számunkra. Örömünket leljük abban a tudatban, hogy Krisztus minden képzeletünket felülmúlóan dicsőséges, és ura mindennek, beleértve szívfájdalmunk minden centiméterét és másodpercét is. Semmi sem érinthet meg, csak az, ami gondosan átszűrődött az ő szerető ujjain.

Hagyd, hogy a szívből jövő dicséret emlékeztessen az ő nagy szeretetére és abszolút szuverenitására, és hagyd, hogy ezek az emlékeztetők gyógyulást hozzanak összetört szívedre. Az imádat balzsam még a legmélyebb sebre is.

Forrás: Churchleaders