Isten szerinti válasz a hamis vádakra
Absolon puccsának a fenyegető árnyékában Dávid életét mentve elmenekült Jeruzsálemből, ám a városból kifelé haladva egy másik fenyegetéssel találta szembe magát.
Absolon puccsának a fenyegető árnyékában Dávid életét mentve elmenekült Jeruzsálemből, ám a városból kifelé haladva egy másik fenyegetéssel találta szembe magát.
Sebezhető állapotában Simei kövekkel hajigálta, és szitkokat zúdított rá; hangot adott annak az Izráelben burkoltan terjengő elgondolásnak, hogy Dávid azt aratja, amit akkor vetett, amikor Saul házának a helyébe lépett. Dávid nem hangoztatta saját ártatlanságát, nem akaszkodott össze Simeivel, és nem kérte Istent sem, hogy avatkozzon közbe, hanem várta, hogy az Úr igazolja őt.
Jézus hasonlóan viselkedett: „Amikor szidták, nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem ráhagyta az igazságosan ítélőre.” (1Pt 2,23) Ahogyan Dávid, Jézus sem hátrált meg a fenyegetés láttán, hanem próbái közepette is bízott Istenben.

Jézus példája megmutatja, hogyan kell a hívőknek reagálniuk a nehézségekre akkor is, ha hamis vádakkal néznek szembe: „Gondoljatok arra, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,3)
A hívők bátorságot meríthetnek Jézus hű és kitartó példájából; ő Istent dicsőítette azzal, hogy bízott benne: Isten majd a megfelelő időben igazságot szolgáltat, és igazolja őt.
Talán rátekint az Úr a nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nekem az Úr az ő átka helyett.
2SÁMUEL 16,12