Mordokaj bízott abban, hogy Isten megvédi népét. Mivel Mordokaj hithű zsidó ember volt, biztosak lehetünk abban, hogy hite és elkötelezettsége azon a biztos alapon állt, amelyet Isten prófétái hirdettek. Isten korábban azt mondta Ézsaiás próféta által: „Mivel drága vagy a szememben, becses vagy, és szeretlek, azért embereket adok helyetted és népeket az életedért. Ne félj, mert veled vagyok!” (Ézs 43,4–5)

Mordokaj Eszter nevelőapjaként bizonyára megtanította őt arra, hogyan bízzon Istenben, hogyan tegye meg a hitből fakadó lépéseket, és hogy elhiggye: Isten vele lesz. Mordokaj azt tanácsolta Eszter királynénak, hogy „menjen be a királyhoz, könyörögjön hozzá, és esedezzen előtte népéért” (Eszt 4,8). Ugyanígy a hívők minden nehézség közepette számíthatnak rá, hogy „van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2,1). Minden kérésünk, amelyet elmondunk, Jézus számára alkalom arra, hogy közbenjárjon értünk.

A hívők biztosak lehetnek abban, hogy Isten szeretne nagy dolgokat véghez vinni gyermekei által. Ézsaiás próféta szavai olyanok, mint egy csatakiáltás: „Nem hallgathatok a Sionért, és nem nyughatom Jeruzsálemért, amíg föl nem derül igazsága, mint a fényesség, és szabadulása, mint az égő fáklya.” (Ézs 62,1) Mordokaj biztos volt benne, hogy ha Eszter hallgatna, akkor „más módon [lenne] enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak” (Eszt 4,14).

Eszter királyné kétségtelenül erőt merített Isten ígéreteiből. Hite erősebb volt a kétségeinél. „…[bemegyek] a királyhoz, a törvény ellenére is. És ha elveszek, hát elveszek.” (Eszt 4,16) Végül tehát hajlandó volt akár az életét is föláldozni, s ezzel előrevetítette azt, ahogyan Jézus föláldozta magát értünk (Lk 22,42; Róm 5,6–11). Krisztus teste, az egyház számára bizonyos, hogy lehetnek bármilyenek is a körülmények, és akármilyen lehetetlennek tűnik is, semmi nem tud elválasztani bennünket Isten szeretetétől (8,38–39).