Előfordult, hogy Izráel királyai ezeknek a pogány istenségeknek is oltárt építettek, ezzel is bűnbe vezetve a népet. Isten megígérte, hogy le fogja rombolni a Jeroboám által épített bálványoltárt; romhalmazzá teszi, így demonstrálva hiábavalóságát. Dávid egyik leszármazottja, Jósiás teljesítette be ezt a próféciát, amikor lebontotta az oltárt, és minden hozzá tartozó istentiszteleti kellékkel együtt elégette (2Kir 23,15–18).

Ez a mozzanat bizonyítja, hogy bűnük ellenére Isten kegyelmesen megőrizte az embereket saját ostobaságuktól. Isten nem engedi, hogy a bálványimádás ámokfutást rendezzen, hanem olyan istenfélő vezetőkről gondoskodik, akik lerombolják ezeket az oltárokat, és gátat szabnak a nép bálványimádásának. Bizonyos értelemben igaz, hogy Isten népének a története leginkább azt bizonyítja, hogy milyen mélyre képes süllyedni az ember a bűnben. De a helyzet sokkal rosszabb lett volna, ha Isten nem lépett volna folyton közbe.

Istennek nem csupán annyi volt a szándéka, hogy megsemmisítse a pogány istenek oltárait, hanem hogy megállítsa az embereket a bűn útján. A lerombolt oltárok után maradt földkupacok rámutattak, hogy ezek a pogány istenségek tökéletesen tehetetlenek, és hogy mekkora bolondságot követnek el azok, akik ezeket a bálványokat imádják.

Amikor a nép beleesett a bálványimádás csapdájába, akkor Isten valahogy mindig szembesítette őket saját ostobaságukkal. Legyen az a bálvány egy faragott szobor, a nemiség vagy a hatalom beteges hajszolása, Isten megsemmisíti ezeknek az istenségeknek a látszólagos vonzerejét. Isten kegyelme, hogy leleplezi ezeknek az isteneknek a hamisságát, és ezáltal megakadályozza, hogy őket imádja az ember. A cél ugyanaz, mint amit itt, a Királyok első könyvében látunk: bizonyítani, hogy ezek az álistenek nem méltók az ember imádatára, és rámutatni az egyetlen igaz és élő Istenre, akit viszont megillet ez az imádat. Egyedül Isten válhat imádatunk tárgyává, és ő mindent megtesz – beleértve a hamis istenek elpusztítását is – azért, hogy az ember fölismerje, hogy egyedül Istenre van szüksége.