Biciklivel mész, amikor hirtelen meg kellett állnod, mert eléd vágott valaki. Bevásárlásból jössz, mindkét kormányon nehéz szatyorral. Az első feladat az, hogy ne essek el – sikerült. Amikor megállsz, a gyors fékezés miatt elkezdenek lefelé csúszni a szatyrok, egyik tojásokkal. Már támaszkodsz a bal lábaddal, így elengedheted a kormányt. A jobb oldalon gyorsabban csúszik bevásárlásod gyűjteménye, így azt fogod meg először, majd visszatolod a helyére. Ezalatt a baloldalon a csengő lelassította a másik halmaz csúszását, de azért jön lefelé. Átváltod a súlypontodat a jobb lábadra, felemeled a bal térdedet, és addig tartod a lecsúszni készülő rakományt, míg a jobb oldalon végzel. Ezután stabilizálod a bal oldali vásárlás eredményét is. Mindez három másodperc alatt játszódott le. Utána hallatlanul jól érzed magad.

Az élet tele van ilyen hétköznapi eseményekkel, amikor meg kell oldanunk valamit, s ha sikerül, akkor különböző fokozatú boldogságot élhetünk át. 

Két gyermekednek megszervezed a délutáni programját. Az egyiket már elvitted edzésre, és mennél a másikért a zeneiskolába, amikor bejelentkezik harmadik örökösöd. Vonat helyett busszal jön, dobjam el a suliba, mert lekési a szalagavató próbát, amit nem késhet le. Ekkor súlyozol – de gyorsan. Eszedbe jut, hogy a szomszéd utcából egy barátod is ilyenkor szokott menni a szintén zeneiskolába járó lányáért. Felhívod, közlöd, hogy helyzet van, s hogy el tudná-e hozni a csemetédet. Szívesen segít, így ezt megoldottad. A busz viszont éppen akkor ér be, amikor vége van az edzésnek. Irány a buszmegálló, és nemsokára meg is érkezik az ifjú hölgy. A pálya felé mentek, ahol felveszitek (de jó, hogy időben kijött) edzett tesóját. Egyből izzadságszagú lesz az autó belseje, némi kiabálás, ablakok lehúzása, majd két perccel a próba kezdete előtt odaértek a sulihoz. Onnan szép kényelmesen hazagurulsz, üdvözlöd a feleségedet/férjedet, majd készítesz egy lattét, almás palacsintát társítasz hozzá, leülsz a kedvenc foteledbe, és örülsz, hogy ezt mind megoldottad.

Ünnepi ebéd után le kell szedni az asztalt. Jobb kezeddel megfogsz négy poharat, de érzed, hogy csúszósak, és lehet, hogy a mosogatóig nem jutsz el velük. Leteszed őket, egy tálcára ráteszed az alátétet, arra négy tányért, ezt fogod a bal kezedben, s így már jöhet a jobba a négy pohár. Ha megcsúsznának, a tányérokkal megtámasztod őket. Ügyes.

Indulsz haza tízéves lányoddal a kisföldalatti végállomásától. Kiderül, hogy egy fontos ember érkezik hozzánk, és elterelik a forgalmat. Ekkor a kedvesen a lányoddal ballagó állapotodat átváltod a Pesten harminc éve autózó férfi tarzani élességére. Bekapcsolod az összes olyan helyzet emlékét, amikor tudtad az irányt, de nem mehettél a megszokott útvonalon. Behajtasz abba az utcába, ahol még soha nem jártál, és éberen figyeled a többi autós mozgását, hogy ki az, aki tudja, merre van az arra. A szokásos egy helyett másfél óra alatt értek haza, és végigdrukkoljátok az utat. Három helyen is a rutinod segített, a lányod óriási kiáltásokkal üdvözli a lerövidítéseket, és becslésed szerint közel egy órát spóroltál a sokéves tapasztalatoddal. Újra jólesően iszod a kávét.

A háziasszonyok százszámra találkoznak ilyen megoldandó helyzetekkel, hogy amíg felforr a víz, addig betesz egy mosóprogramot, de akkor már ki is hozza a száradó ruhákat, miközben a lábával becsukja a forró sütő ajtaját, amit úgy hagyott a lánya. 

Hány ilyen mondatot mondunk: „Ha már ott leszek, akkor elintézem ezt, beugrom oda, megkérdezem amazt, elhozom emezt”. 

Mert az élet gyakran késztet bennünket rögtönzésre, kreatív megoldásokra. 

Kezedben van a tál rizs, amikor leesik a pultról egy pohár, reflexből alátartod a lábfejed, amiről legurul, és nem törik el a kövön. Konyhai Ronaldinho.

Berohansz az uszodába, hogy felvedd a hétéves lánykádat. Belépsz, és látod, hogy amíg nagyjából minden osztálytársán rajta van a pulóver vagy a télikabát, a te kicsikéd ott áll a padon egy szál fürdőruhában, és nézelődik. A hajszárító legalább szabad, nem használja senki. Ezután persze újratervezés következik, hogy a kóruspróbádra miként tudsz időben odaérni. De odaérsz. Megoldod, kitalálod, összehozod.

Vannak az emlékezetes családi események, ám azokból kevés van. A kis, hétköznapi helyzetekből viszont sok. A bennünk levő kislány/kisfiú örül, ha sikerül egy helyzetet megoldania. Boldogabb lesz tőle. Kellenek a hétköznapi élet sikerei. Megdicséred magad, mosolyogsz egy jót, vagy fújsz egy nagyot. Utána pedig békésen iszod a kávédat.