Ha a szabadságra vágysz, akkor olyan belső szabadságot élsz át, amiben bárkit tudsz szeretni. Sosem kell zavarban érezned magad, mert azon a Földön sétálsz, amit az Apád alkotott, így mindenhol otthon érezheted magad. Elhasznált ruhában, túlsúlyosan, becsapva, sőt magányosan is. És ez azért lehet, mert a legmagasabb pozícióban levő személy szeret téged, így, ahogy vagy. Ez a mi legszebb ruhánk, tökéletes alakunk, igazságunk és odatartozásunk.

Ha a színek világát szereted, akkor ahhoz találsz oda, akiről azt mondták a szemtanúk, hogy: olyan fehér ruhában jelent meg, amilyen itt nem létezik. Szakmád vagy kedvtelésed lehet a színekkel foglalkozás, legyen az festés, virágkötészet, vagy barangolás a természetben. Állsz, nézed, és nem akarsz elmenni onnan, maradjon így, mert olyan szép. Sokszor lesz még ilyen.

Ha a csend a legkedveltebb otthonod, akkor megadatik, hogy kívül és belül is lecsendesedjen minden. Ezt könnyedén meg tudja tenni az, akinek egy szavára elállt a vihar. Aztán a vele társas csendben elhalkul, ami csak felesleges zajt csapott, és meghallasz olyat, amitől még csendebb lesz, ami már akkor is hangtalan.

Ha nem tudod, mit is szeretnél, és csak sodródsz innen oda, ezzel vagy azzal, akkor vele értelme lesz a létezésednek. Nem kell csinálnod semmit, a legmélyebb elfogadást kapod. Szakadt ruhában robotoltál Hamupipőke, és a sorsod még téged hibáztatott. De a király fia már akkor meglátta benned a szépséges menyasszonyt, ám ahhoz találkoznod kellett vele. Mert ilyen nem csak a mesében van. Ezt nem meséli be senki, mert ez szebb minden mesénél. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer… A lényeg, hogy: VOLT, és hogy: VAN, meg hogy: MINDIG IS LESZ.

Ha félelmek nélkül szerettél volna élni, akkor kivesz azokból, és bámulsz, hogy milyen jó érzés, amikor valamiért elmaradnak az üldözőid. Átélsz egy nyugalmat, és nem tudod, hogy abban a boldogságban sírj vagy nevess, vagy egyszerre mindkettőt. Időbe telik, mire úgy igazán felfogod, hogy nem kell aggódnod a jövőd felől, mert biztos kezekben tudhatod azt. Korábban azt hitted, hogy az élet modelljének alapfelszerelése a félelem és az aggódás. Nem így van, s most már leengeded a tetőt, finoman nyomod a gázt, a langyos szélben kellemesen körbevesz a nyugalom. És haladsz.

Ha a zene a közeged, akkor ezzel foglalkozhatsz, vagy ott lehetsz a közelében. Közelről hallhatsz olyan énekest, amilyen hangot addig nem tudtad, hogy létezik. Pár méterre tőled dobol egy zseni, akinek minden mozdulata harmonikus. Egy szaxofonos gyönyörűséget szólaltat meg, a gitáros eljajongja a bánatod, az énekes pedig elmondja a blues nyelvén, milyen is az élet. Néha pedig megadatik, hogy az örök élet zenéiből hallasz. Nincs hangszer – mégis minden hangszer benne van. Nincs énekes – mégis minden oktáv benne van. Nincs dallam – mégis gyönyörűségesen szólal meg. Egyszer majd – ha kitartunk – mindez élőben hangzik. 

Ha gyors és dinamikus vagy, akkor odairányítanak. Hogy kifejezhesd, magad, kiadhass, ami aktivitás mozog benned, megalkothasd, létrehozhasd a lendületeddel. Élvezed, majd viszel másokat is, akik maguktól nem tudnának mozdulni, s akiknek szintén nagyon tetszik az az utazás. 

Sokfélék vagyunk, nem szeretnénk, de mint Malackát, felkap a szél, és nem mindig ott tesz le, ahol jó nekünk. Mi, magyarok jöttünk száz kilométereken át, és itt találtuk meg otthonunkat.

Igazi hazatalálás csak annak a segítségével lehetséges, aki már a világ létrejötte előtt kitalált bennünket. Sokkal több tehetség, szépség képesség van bennünk, lehetőség előttünk. Ám ahhoz, hogy ezek kibontakozzanak, kiteljesedjenek, biztatás kell belül, és ráállítás az útra kívül. Plusz hozzá védelem, mert annyi rossz gátol, akadályoz, tenne tönkre, sebezne meg. Meg én is akadályozhatok másokat. Van otthonunk, létezik a kiteljesedésünk. Ez van. Jó, hogy van.