Isten meg akarta mutatni népének, hogy milyen mély fájdalmat okoz neki bűnük. Ezért azt mondta Ezékielnek, hogy elveszi tőle a feleségét, „aki szemednek kedves” (Ez 24,16), hogy ezzel szemléltesse, mekkora veszteség volt számára Jeruzsálem elvesztése. Bár Isten előre figyelmeztette Izráel népét, fájdalmuk mégis elképzelhetetlenül nagy lehetett, amikor Jeruzsálem elesett. A gyász kifejezésének szokásos módjai elégtelenek voltak arra, hogy érzékeltessék azt a fájdalmat, amelyet a babiloni foglyok érezhettek.

Sokféleképpen fejezhetjük ki a gyászt. A Közel-Keleten egy szeretett hozzátartozó elvesztése esetén szokásos volt a hosszú gyászidő (Mik 1,8). Megvolt a szomorúság kifejezésének az eszköztára: a gyászolók sírtak, levették a fejfedőjüket, és homokot szórtak a fejükre, böjtöltek, és „a gyászolók kenyerét” ették. (Az Ez 24,17 versében olvasható „emberek kenyere” kifejezés a gyászolók különleges eledelére való utalás.) Ezékiel azonban azt az utasítást kapta, hogy semmi ilyesmit ne tegyen. A próféta látszólagos érzéketlensége szeretett felesége elvesztésekor igen erőteljesen szemléltette, hogyan fogja érezni magát Isten népe akkor, amikor meghallja majd Izráel pusztulásának a hírét (Ez 33,21).

Ezékiel kinyilatkoztatja, hogy Isten még annál is nagyobb veszedelmet fog hozni, mint amekkora csapás egy feleség elvesztése. Jeruzsálem elesik, és a templom – az emberek szemének gyönyörűsége – szintén el fog pusztulni. Ezt követően mindazokat, akiket nem ölnek meg, Babilonba fogják hurcolni, ahol csatlakoznak Ezékielhez és a többi korábban érkezett fogolyhoz. Ami az egészet igazán borzalmassá tette, az az, hogy Ezékiel hallgatóságából többeknek a fiai és lányai is áldozatul esnek mindezen eseményeknek.

Ezékiel feleségének a halála az olvasó figyelmét annak a személynek a halálára irányítja, aki az egyetlen valóban ártatlan ember volt az egész világon: Jézus Krisztuséra. Valószínűleg sokan úgy érzik, hogy Ezékiel feleségének a halála igazságtalan volt. De ha a Bibliában van bármi, ami igazságtalan, az az, hogy Jézus meghalt népéért, amely nem érdemelte meg ezt az áldozatot. Pál kifejtette, hogy mi volt Isten célja Fiának a halálával: „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8) Jézus halála feltétlenül szükséges volt; enélkül senki nem nyert volna megváltást. Az Atya Isten megengedte, hogy Fia meghaljon, hogy ezáltal megmutassa gyermekei iránti szeretete mélységét. Isten nem érzéketlen az emberi szenvedés láttán. Nem mindig értjük útjait (Ézs 55,9), de gyermekei bízhatnak abban, hogy ő mindent a javára tesz azoknak, akik őt szeretik (Róm 8,28).