Isten az 5Móz 30. fejezetében előre megmondta, hogy Izráel engedetlen lesz törvényével szemben, ezért fogságba kerül, és ott teljes szívvel fogja keresni az Urat, ő pedig visszaviszi őket a földjükre. Isten azt is megígérte, hogy egy nap majd népének a szívét fogja körülmetélni, hogy teljes mértékben neki szánják oda magukat (5Móz 30,1–6). Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez a prófécia Ezsdrásban teljesedik be. Hiszen megtörtént, hogy a nép elhagyta az Urat, fogságba került, majd hazatért országába. Nos, bár Isten Izráelnek tett ígéretei tényleg kezdtek valóra válni, ez még nem a végső beteljesedésük volt. Az emberek szíve még nem változott meg. Ezt igazolja az a tény, hogy ugyanúgy idegenekkel házasodtak össze, mint amikor először foglalták el az országot az Egyiptomból való kivonulás után (Bír 3,5–6; Ezsd 9,1–2). Izráel nem különítette el magát a körülötte élőktől és bűnös szokásaiktól. Ez nem faji, hanem vallási kérdés volt: a hitetlenekkel való felemás iga kérdése.

Ahhoz, hogy megértsük, mi is történt Ezsdrás idején, látnunk kell, hogy Dánielnek a Dán 9. fejezetében található imádsága adja Ezsdrás és Nehémiás könyvének a hátterét. Amikor Dániel Jeremiás próféciáit – a Jer 29,10–14 versét – olvasta, rájött, hogy a babiloni fogság hetven évig fog tartani (Dán 9,2). Ezért – az 5Móz és az 1Kir 8 tartalmának megfelelően – Dániel imádságában megvallotta Izráel bűnét az Úrnak, hogy ezzel előkészítse hazatérésüket. Megértette, hogy a hazatérés előtt meg kell történnie a bűnbánatnak. Ezsdrás elmondja, hogy Isten indította Círus királyt arra, hogy hazaengedje Izráelt, és így beteljesítse azt, amit Isten mondott Jeremiás által (Ezsd 1,1).

Ugyanakkor Gábriel angyal megjelent Dánielnek az imádság után, és elmondta, hogy a fogság valójában nem hetven évig fog tartani, hanem hetvenszer hét évig, és csak akkor ér véget, amikor a Messiás fejedelmet, avagy a Felkentet kivégzik (Dán 9,20–27).

Ezsdrásé tehát amolyan „már igen, de még nem” könyv. Isten ígéretei részben már valóra váltak, de még nem teljesedtek be egészen. Isten megtartotta ígéretét, visszavitte népe maradékát hazájába, de az a belső változás, amelyet az 5Móz-ban és más igehelyeken ígért, még nem történt meg. Bizonyos értelemben a saját hazájukban is foglyok voltak (és ez így maradt Jézus idejéig, amikor is Júdea római fennhatóság alatt állt). Ezért Ezsdrás rámutat arra, hogy Izráelnek a fogságból történő valódi szabadulásra van szüksége. Rávilágít, hogy igazából a Messiásra van szükség. Mindaddig, amíg be nem következett, hogy Jézus az Atya Istentől elszakítva a kereszten függött (Dán 9,26), az emberek Istentől való elszakítottsága nem érhetett véget, és a belső változás nem történhetett meg.

Mindezek után eljöttek hozzám a vezető emberek, és ezt mondták: Izráel népe, még a papok és léviták sem különültek el az ország népeitől, a kánaániak, a hettiták, a perizziek, a jebúsziak, az ammóniak, a móábiak, az egyiptomiak és az emóriak utálatos szokásaitól, mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel, sőt a vezető emberek és elöljáróik jártak élen ebben a hűtlenségben.

EZSDRÁS 9,1–2