Év elő 

Minden év elején van egy különleges érzés, hogy idén megváltozhatnak a dolgok, tiszta lappal indulunk neki az előttünk levő 12 hónapnak. Minden kezdet generál egy elszántságot, és ha konkrétan megfogalmazzuk, miben is szeretnénk változni, lesznek eredményeink is. 

Talán nem is annyira valami nemkívánatosnak a hirtelen ritkulásában vagy csökkenésében, hanem az irány megváltozásában, a negatív szokás átállításának szándékában. Ha valami éveken át alakult ki, akkor időbe telhet, amíg változtatunk, így türelemre van szükségünk, amíg állandósul az új, az egészségesebb, a hatékonyabb. 

Ha valami nem megy, az erőszakos és tolakodó érzést kelthet. Állandóan hatással akar ránk lenni, a kudarcérzést szeretné állandósítani. Ami segít ezt ellensúlyozni, az annak a számbavétele, hogy mennyi mindenünk van, s hogy ezért legyünk hálásak. Egy átlagos magyar ember sokkalta magasabb színvonalon él, mint a középkori királyok. Elég, ha csak a higiéniai vagy orvosi szintet nézzük – borzasztó állapotokat találunk. Ismerd meg egy kicsit közelebbről a 20 éve hajléktalan embertársunk életét, és egyből sok olyat értékelni kezdesz, ami addig magától értetődő volt. Vagy, ha nagyjából egészséges vagy. Mert vannak, akik gyógyíthatatlan, vagy nagy fájdalmakkal járó betegségekkel kell megküzdeniük – emberileg kevés eséllyel. Amikor kijössz a baktériumos tüdőgyulladás lezajlása után az intenzívről, ahol 50 napot (abból tízet lélegeztetőgépen) töltöttél – hallatlanul értékeled, hogy tudsz levegőt venni. Utána egész életedben a legfinomabb ételhez hasonlóan fog ízleni a lélegzés. 

Értékelhetjük, hogy: élünk, van házastársunk, gyerekünk, élnek a szüleink, tudunk menni, ülni, járni, van ennivalónk, állásunk, látunk, vannak barátaink, tudunk emlékezni, fog az agyunk, van fedél a fejünk felett, tudunk dolgozni, alkotni, vannak céljaink, eredményeink. Ez nem kevés, hanem nagyon sok, ami ezekből – akár részlegesen is – megvan. Erre pedig gyakran akkor jövünk rá, amikor valamelyiket elveszítjük. A Filippi 4,11 tudatja, hogy Pál apostolnak is időbe telt, míg eljutott idáig: „Megtanultam, hogy minden körülmények között elégedett legyek (azzal, amim van)”.

Tanuljuk értékelni Isten jóságát, törődését, szeretetét. Jézus türelmes, de következetes is velünk, tanítványaival. Minden leckéből vizsgázunk, s ha sikerül – szelídségből – jó eredményt elérni, akkor jön a következő feladatsor: mondjuk a szavaink helyes megválogatása.

Amikor Ábrahám kitette felajánlott áldozatát az Örökkévalónak, akkor keselyűk próbáltak rászállni. Azokat neki kellett elkergetnie. Utána pedig jött Isten. Hasonlóképpen, a mi felajánlott életünkre talán legtöbbször a félelem és az aggódás ragadozó madarai szállnának rá, amelyeket nekünk kell elzavarnunk. Így megmarad a békességünk és a nyugalmunk. Isten irántunk való szeretete a válasz a félelemre, az aggódásra pedig Isten gondviselése (gondot visel rólunk).

Az első emberpár egy kertben élt, ahol ideális volt minden. Ma már oda kell figyelnünk életünk kertjére, a virágokra, a gyümölcsfákra, mindenre, ami teremhet. Az új évben legyen évelő minden növény, amelyiknek ott kell lennie, húzzunk ki minél több gazt – legyünk egyre ügyesebb kertészek.

Aki pedig a napsütésről és az esőről gondoskodik, arra egész évben számíthatunk.