Betlehem és Ruth története
A Szentírásban a legapróbb részletek is számítanak.
A Betlehem szó azt jelenti: „az étel háza” vagy „a kenyér háza”, és a prófécia szerint innen kellett származnia a Messiásnak (Mik 5,2). Amikor az izraeliták a pusztában vándoroltak, Isten mannát adott nekik az égből (2Móz 16,31). Gondot viselt népére, előrevetítve azt a végső, teljes gondoskodást, amelyet majd Jézus Krisztusban nyernek el.
Jézus az élet kenyerének nevezte magát (Jn 6,35). Isten Ruth történetében megoltalmazta és megtartotta Dávid vérvonalát – így Jézusét is (Mt 1,1–17). Az étel szimbolikája, amellyel Ruth történetében találkozunk, arra emlékeztet, hogy Isten történetében a legapróbb dolgok is fontosak.
Ruth döntése
A történet kibontakozásával kirajzolódik előttünk Ruth jelleme. Férje idő előtti halála után megesküdött rá, hogy anyósával marad. Választania kellett régi élete és népe istenei, valamint férje családja és az ő Istenük között. Ruth az utóbbi mellett döntött. Anyósában észrevehetett valami mást, és elkezdte az egy igaz Istent szolgálni. Isten Ruth könyvében sokféleképpen megmutatta, mennyire becsüli ezt a döntést; ennek a legelképesztőbb megnyilvánulása az volt, hogy Ruth, egy szerény és idegen családból származó nő végül bekerülhetett a Messiás családfájába (Ruth 4,18–22; Mt 1,5).
Ruth életében megvalósult, hogy bölcsekkel (Naomival) járt, és bölcs lett (Péld 13,20). Tisztelte Istent, és Isten bevonta őt történetébe. Ugyanígy Krisztus követői is elhatározhatják, hogy döntéseikkel Istent tisztelik, hozzá közelednek, és akkor ő is közeledni fog hozzájuk (Jak 4,8).
Kedvesség egy idegen iránt
A kedvesség és a család fontos téma Ruth könyvében. A Ruth 1,8 versének „irgalmasság” szava tulajdonképpen „ragaszkodó szeretetet” jelent, és arról a hűségről beszél, amelyet Isten tanúsít népével kötött szövetsége iránt. Naomi kifejezi abbeli reményét, hogy az Úr kiterjeszti szeretetét menyeire is, akik nem zsidók. Többször is olvassuk, hogy Ruth móábi volt, idegen; ám földi családja révén bekerült Isten családjába.
Boáz kedvesen és tisztelettel viszonyult Ruthhoz. Hagyta, hogy árpát szedegessen a mezején, és együtt egyen az aratókkal; oltalmat biztosított neki, és gondoskodott szükségleteiről. Ha apróságnak tűnik is mindez, mindenesetre Boáz nagy hitét és tisztességét bizonyítja. A mózesi törvény szerint aratáskor csupán egyszer volt szabad végigmenni a mezőn, és hagyni kellett egy kevés gabonát a szegényeknek és a jövevényeknek (Ruthra mindkettő ráillett), hogy szedegethessenek maguknak szükség szerint.
Ez a törvény lehetővé kívánta tenni Isten népe számára, hogy Isten gondoskodására válaszképpen nagylelkűen viszonyuljanak azokhoz, akiknek kevesebb jutott.

Valószínűtlen választás
Amikor Boáz elismerte, hogy Ruth „derék asszony”, ugyanazt a héber kifejezést használta, amelyet a Péld 31,10 versében találunk. Abban a korban botrányosnak, sőt egyenesen képtelenségnek tartották volna, hogy egy olyan nő legyen az eredeti héber Biblia egyik könyvének főszereplője, aki még csak nem is zsidó. A Ruth könyvét olvasó zsidó hallgatóság azonnal felismerhette annak a derék asszonynak a megszemélyesítését, akiről a Péld 31. fejezetében van szó.
Mindkét igehelyen ugyanaz a héber kifejezés szerepel, és elképesztő, hogy Ruth jellemzésére ugyanazokat a verseket használják, amelyek közismerten egy köztiszteletben álló, istenfélő asszony leírására szolgálnak. Isten egy valószínűtlen személyt választott ki arra, hogy megmutassa népének szeretetét és irgalmát. Ugyanígy döntött arról is, hogy megmutatja szeretetét övéinek abban, amit Jézus tett, kiválasztva őket őben- ne a világ teremtetése előtt (Ef 1,4), így biztosítva számukra a lehetőséget, hogy bűnük és lázadásuk ellenére a vele élt új élet mellett dönthessenek.
A bőség Istene
Ruth könyvének az elején Naomi azt mondta, hogy az Úr „megkeserítette” és „nyomorúsággal illette” őt. A könyv végére Isten nemcsak Ruthot állította helyre a megváltó rokon, Boáz közbelépésével, hanem Naomiról is gondoskodott. Csodálatosan helyreállt az élete. Isten elvette Naomi ürességét és keserűségét (Ruth 1,20–21), és bőséget, áldást adott neki helyette Ruthon, Boázon és gyermekükön, Óbéden keresztül.
Amikor az emberek megismerik Jézust, és bekerülnek a gyülekezetbe, megtapasztalhatják a teljességet. Addig üres életük bővelkedni kezd Krisztusban. Boáz étellel bőségesen megrakod- va küldte vissza Ruthot Naomihoz, Naomi pedig azonnal áldotta Boázt kedvességéért (2,14–20). Üressége teljességre fordult.
Isten Boázon keresztül gondoskodott Ruthról és az anyósáról, és ugyanígy a mi összes szükségünket is betölti Krisztus által.