Ez a döntése teremtette meg a körülményeket ahhoz, hogy elvegye, ami nem az övé, és olyan nővel lépjen szexuális viszonyba, akinek a férje a háború miatt távol van. A Betsabéval elkövetett házasságtörés egyértelműen ellentétes volt Istennek az erényes nemi életre vonatkozó erkölcsi rendjével, amelyet például az 1Móz 2,22–24 vagy a 2Móz 20,14 verséből ismerhetünk. Ez a két döntés azután egy valóban végzetes harmadikhoz vezetett: Dávid megpróbálta eltüntetni tettei nyomait egy ártatlan ember megölésével. Betsabé férje, Úriás Dávid egyik kiváló vitéze volt, és teljesen ártatlanul vált Dávid szörnyű döntéseinek az áldozatává (2Sám 11,15). Dávid elárulta Úriást, ami hűséges bajtársa halálához vezetett.

Az Úriás elárulásáról szóló beszámoló és Jézus története között sok párhuzamot fedezhetünk föl. Ahogy Úriást, úgy Jézust is egy barátja – Júdás – árulta el, és Júdás tettei miatt jutott halálra. De Dávid életének ez az epizódja még inkább arra az árulásra utal, amelyet az emberiség követett el Jézussal szemben. Személyes bűnünkkel mindannyian hozzájárultunk Jézus halálához. Az 1Pt 2,22–24 verse azt mondja, hogy Jézus, aki tökéletesen ártatlan volt, és semmi rosszat nem tett, igazságtalanul szenvedte el a halált: „…bűnt nem cselekedett, sem álnokság nem hagyta el a száját. Amikor szidták, nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem ráhagyta az igazságosan ítélőre. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk, és az ő sebei által gyógyultatok meg.” Péter az Ézs 53. fejezetéből idéz, és azt mondja, hogy Jézus ártatlanul szenvedett, és ártatlanul ítélték halálra őt azért, hogy a benne hívők bűnét elvegye. Ahogyan Úriás ártatlanul vált Dávid álnok tetteinek az áldozatává, úgy Jézus is ártatlanul viselte az emberiség bűneinek a következményeit.

„Amikor meghallotta Úriás felesége, hogy meghalt a férje, Úriás, elsiratta az urát.”

2SÁMUEL 11,26