Az intézőnek elsősorban ura ügyeivel kell törődnie. Az Ézsaiás 37-ben azonban azt látjuk, hogy Sebná, a királyi palota intézője (vagyis a király után a legfőbb méltóság) a saját érdekeit helyezte előtérbe, nem pedig a királyt szolgálta. Ahelyett, hogy a várost fenyegető ostromra készült volna elő, saját magának készíttetett egy királyhoz illő sírhelyet. Ezzel Sebná Júdát példázza: sokkal inkább foglalkoztatta az, hogy a saját szükségleteiről gondoskodjon, mint az, hogy Isten dicsőségére éljen.

Ézsaiás megjövendölte, hogy eljön majd egy új intéző, aki Sebnának éppen az ellentéte lesz. Ő fogja örökölni a királyi köntöst és a hatalom pecsétjét. Önérdekektől vezérelt elődeivel szemben ő úgy gondoskodik majd népéről, mint egy jó apa; saját vágyait háttérbe szorítja az érdekükben. Ő kapja meg a királyság kulcsait, vagyis szabja meg, hogy ki léphet a király elé palotájában, és ki nem. Ézsaiás ezt az új intézőt Eljákim személyével azonosítja, de mi már tudhatjuk, hogy ez a könyörületes és szívélyes intéző csak az árnyéka annak a nagy és igazi Intézőnek, aki később érkezik el.

Jézus nemcsak hogy félretette a saját javát, törekvéseit Isten népének az érdekében, hanem életét is föláldozta azért, hogy népe örök életet nyerhessen. Jézus nem csupán egy e világi palota kulcsait tartja a kezében, hanem Isten országának a kulcsait. Szolgálata Sebnáénak a szöges ellentéte, ugyanis Jézus szolgai formát vett föl, másokat önmagánál fontosabbnak tartott, és engedelmes volt mindhalálig azokért, akiket szeret.

Nemcsak egy egyszeri audienciára nyitja meg az utat egy királyhoz, hanem saját áldozata révén teljes jogosultságot szerzett a világmindenség Királyához való bejutásra mindazoknak, akik hisznek benne. Jézus révén a legfőbb ajtó nyílik meg, szabaddá téve az utat bárki számára, aki az üdvösség ingyen ajándékát elfogadva belép rajta. Jézus nem pusztán megnyitja az ajtót azok számára, akik hisznek benne, hanem ő maga az ajtó (Lk 13,22–29; Jn 10,9; 14,6), és rajta keresztül örökké szabad az út Isten tróntermébe. Általa és csakis általa van szabad út Istenhez és ahhoz az élethez, amelyet ő kínál (Jel 3,7).