Timóteushoz írt utolsó levelében Pál összefoglalja a Jézus örömhírén alapuló hűséges keresztény szolgálat létfontosságú alapelemeit a fiatalember számára, akit „fiának” tekint a hitben. Nemcsak a Timóteushoz hasonló lelkipásztorok, de minden hívő ember gyakorolhat örökké tartó hatást a világra, ha betartja Pál időtlen tanácsát.
Az apostol először is azt mondja Timóteusnak, hogy Isten kegyelméből merítsen erőt (2Tim 2,1). A keresztény ember a kegyelem, nem pedig a cselekedetek révén kerül kapcsolatba Istennel. Isten ingyen adja az üdvösséget, a bűnbocsánatot és a szívben lakozó Szentlelkét mindenkinek, aki elhiszi a Jézusról szóló örömhírt (1,5–6.9–10; 3,15). Ezek ajándékok; nem lehet kiérdemelni őket. Éppen ezért Timóteus megtalálja az élet viharainak átvészeléséhez szükséges erőt, ha ragaszkodik hitben azokhoz az ajándékokhoz, amelyeket már megkapott Istentől.
Másodszor: a hűséges szolgálat alapja Isten ihletett Igéje. A Biblia nem egy hétköznapi könyv; magának Istennek a hiba nélkül lejegyzett szavait tartalmazza, amelyek felkészítik a keresztényeket minden jó cselekedetre (3,16–17). Ezért volt fontos, hogy Timóteus ragaszkodjon a Szentírásban kinyilatkoztatott alapvető igazságokhoz (1,13–14; 2,2–8; 3,14–15). Bármilyen ezektől való elhajlás veszélybe sodorta volna mind nyilvános szolgálatát, mind az Úrral való személyes kapcsolatát. Pál ezért arra biztatta Timóteust, hogy tanulmányozza és tanítsa tovább Isten Igéjét (4,1–5), mert csak így tud olyan „kipróbált munkásként” megállni Isten előtt, „aki nem vall szégyent” (2,15). Ezenfelül ha Timóteus az Isten Igéjéből megtanult igazságokat rábízza más hívőkre, akik pedig szintén rábízzák a tanultakat másokra, azzal biztosíthatja, hogy szolgálata jóval tovább tartson, mint az élete (2,2). Ha valaki olyan szolgálatot szeretne kiépíteni, amely évtizedeken át dicsőséget hoz Istenre, annak az a titka, hogy Isten Igéjét kell a középpontban tartani.
Harmadszor: a szolgálatban nagyon fontos a jellem. Nem elég egyszerűen ismerni és tanítani Isten Igéjét. Meg is kell élni. Akik követni szeretnék Timóteus példáját, azoknak különösen az ifjúkori kívánságokat és az értelmetlen vitatkozásokat kell kerülniük, az igazságot, hitet, szeretetet és békességet viszont követniük (2,22–24).
Végül pedig a hűséges szolgálathoz elengedhetetlen, hogy a szenvedések közepette is állhatatosak maradjunk. Aki hűségesen kívánja szolgálni az Urat, azt üldöztetés fogja érni (3,12). Timóteusnak el kellett fogadnia, hogy a szenvedés elkerülhetetlenül része a hithű életnek. Meg kellett tanulnia, hogy túllásson a fájdalmon, és szemét arra a jutalomra szegezze, amelyet Isten azoknak tartogat, akik Jézus iránti hűségük miatt elhordozzák az üldöztetést (1,8.12, 2,3–6.12; 3,1; 4,5–8).
