Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?

Pált és Szilászt megverték, levetkőztették és börtönbe vetették Jézus követéséért (ApCsel 16,22–23), ám hitük valódi próbáját az jelentette, hogyan reagálnak a bebörtönzésre. Nem jogi lépéseket fontolgattak, és nem kezdtek el zúgolódni; nem kérdőjelezték meg Isten tervét. Inkább úgy döntöttek, hogy imádkoznak és énekelnek (16,25). A többi fogoly bizonyára különösnek találta ezt a cselekvést és viszonyulást – ahogyan a börtönőr is!

Hogy megmutassa dicsőségét Pál és Szilász helyzetén keresztül, Isten földrengést küldött, és felrázta a dolgokat. A börtönőr azt hitte, a foglyok elmenekültek; kétségbeesésében már véget akart vetni az életének, mert tudta: halálra fogják ítélni, ha szolgálata alatt megszöknek a foglyok.

Pál és Szilász azonban nem a saját javukat keresték; ott maradtak a börtönben, és hirdették az igét a börtönőrnek. Az őr igencsak elképedhetett, amikor látta, hogy ez a két fogoly ilyen szelídséggel reagál az ő kegyetlenségére.

A börtönőr feltette azt, ami „a nagybetűs kérdés” azok számára, akik látták Istent és Isten gyermekeit munkálkodni: „…mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” (16,30) A válasz egyszerű, mert egyértelmű az üzenet: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz…” (16,31)

Pál zseniális teológus volt, de azt is tudta, hogy Jézus üzenete gyönyörűségesen egyszerű, és kész volt érthetően megosztani, amint alkalom nyílt rá, és nyitottságot tapasztalt.