Jézus minden

Még a keresztényeknek is, miután Isten megmenti őket, küzdelmet jelent, hogy ne próbálják kiérdemelni az Istenhez vezető utat. Pedig azok, akik átadták életüket Krisztusnak, ugyanúgy fognak növekedni Istenben, ahogyan az üdvösséget elnyerték: kegyelemből, Krisztusba vetett hit által.

Az első keresztény megtérők között is voltak olyanok, akik ugyanezzel küszködtek; valamilyen módon hozzá akartak járulni a saját üdvösségükhöz. Egyes zsidó keresztények azt hitték: ahhoz, hogy a pogány megtérők kereszténnyé váljanak, nekik is be kell tartaniuk az ószövetségi törvényeket és szokásokat.

Péter és mások ezzel szemben úgy érveltek, hogy a keresztényeknek nem kell ugyanúgy követniük a törvényt – mivel Jézus már mindenki számára betöltötte (Mt 5,17).

Ma is fennáll a veszélye, hogy jó szándékú keresztények saját magukat és másokat is megterheljenek olyan dolgokkal, amelyeket hozzáragasztanak az evangélium üzenetének a lényegéhez, pedig ez utóbbi egyszerűen az, hogy Jézus elegendő.

Ha az emberek megpróbálnak jó cselekedeteket és más követelményeket hozzátoldani ehhez, a kegyelem által elnyert üdvösség üzenete elvész: „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8–10)