Akinek van füle, hallja meg!
Egy napon már túl késő lesz: akik bezárják a fülüket és a szívüket az evangélium előtt, azok ítéletre jutnak.
A jelenések könyvének az első fejezeteiben Jézus ezzel a mondattal zárja a hét gyülekezetnek szóló üzenetét: „Akinek van füle, hallja meg…!” (2,7.11.17.29; 3,6.13.22) Jézus ugyanezt a kifejezést használta a Mt 11,15 versében is a megtérésre nem hajlandó városoknak szóló figyelmeztető üzenete előtt.
A jelenések könyvében Jézus még egy utolsó intést ad a hét főbb gyülekezetnek, közölve velük, hogy nagyon fontos hallgatniuk arra, amit mond, amíg még van rá idő. Az Ézs 6,10 verse leírja, hogy az emberek bezárják a fülüket, amikor Jézus eljön; ezt a próféciát betöltötte az a sok ember, aki nem értette az ő tanításait, és betöltötték a zsidó vezetők, akik nyíltan szembehelyezkedtek vele. Az Ézs 32,3 verse azonban azt is megígéri, hogy egy napon megnyílik majd az emberek szeme és füle, és sokan elfogadják Jézus szavait.
A hívők és a nem hívők egyaránt eldönthetik, melyik táborhoz akarnak tartozni: az Ézs 6. vagy 32. fejezetében jellemzett emberek közé. A Jel 2–3. fejezetében fordul Jézus utoljára az emberekhez azzal a kéréssel, hogy kövessék az Ézs 32. fejezetében foglaltakat: hallgassanak a szavaira.
Ezek a fejezetek egyben figyelmeztetnek arra is, hogy egy napon már túl késő lesz; akik úgy döntöttek, hogy meghallják az üzenetet, és megtérnek, azok megmenekülnek; akik pedig bezárták a fülüket és a szívüket az evangélium előtt, azok ítéletre jutnak.
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!
JELENÉSEK 2,7
