Máté evangéliumának 23. fejezetében Jézus haragosan kárhoztatja azokat, akiket sokkal jobban érdekel saját hatalmuk biztosítása, mint az, hogy követőiket közelebb segítsék Istenhez.

Másokra rákényszerített szabályaik mesterséges, emberi válaszreakciók voltak csupán a törvény tanulmányozásához kapcsolódóan, és míg szigorúan megkövetelték az e szabályokhoz való ragaszkodást, ők maguk nem gyakorolták, amit hirdettek (Mt 23,4).

Érdemes megfigyelni, miket mondott róluk Isten tökéletes, bűntelen Fia: lusták (23,4), gőgösek (23,6), képmutatók (23,25.27.29), vakok (23,26), tele vannak „képmutatással és törvénytelenséggel” (23,28), önámítók (23,30), saját maguk ellen szólnak (23,31), pokolba tartó viperafajzatok (23,33), gyilkosok (23,34) és vérontásuk miatt kárhoztatottak (23,35).

Jézus jogosan háborodott fel ezeken az elbizakodott embereken, akik másokat is félrevezettek. Nem Istennek szánták oda magukat, hanem egy sor olyan szabálynak, amellyel gúzsba kötötték az alattuk álló embereket, és Jézus bátran rámutatott a mindennapi életükben megnyilvánuló ellentmondásra.

Jézus ezzel szemben úgy élt, hogy tökéletes volt a szíve és a tettei közötti összhang. Maradéktalan tisztesség jellemezte Istennek végzett szolgálatát, és a hívőket is arra hívja, hogy vágyjanak rá hasonlítani, hozzá hasonlóan gondolkodni (1Kor 2,16).

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt; mert ti nem mentek be, s azokat sem hagyjátok bejutni, akik bemennének!

MÁTÉ 23,13