Az élet fája
Az „élet fája” kifejezéssel csupán a Szentírás három könyvében találkozhatunk: Mózes első, valamint a Példabeszédek és A jelenések könyvében.
Az Éden kertjében az élet fája gyümölcsének az elfogyasztása halhatatlanságot adott (1Móz 3,22). A Példabeszédek könyve azt mondja, hogy a bölcsesség az élet fája, az Újszövetség pedig felfedi nemcsak azt, hogy Jézus Isten bölcsessége (1Kor 1,24), hanem azt is, hogy ő nyújt hozzáférést az élet fájához (Jel 2,7).
A Péld 3,18 verse a Példabeszédek többi részéhez hasonlóan visszahívja az emberiséget a Paradicsomba. Az Édenkertben az ember valójában Istentől és az ő szavától elszakadva nyújtotta ki kezét a tudás után.
Ő akarta meghatározni saját maga számára, mi a jó, és mi a rossz. Ennek eredményeképpen oktalan lett, és örökölte a halált – nem férhetett többé hozzá az élet fájához.
A Példabeszédek megmutatja az élethez visszavezető utat: a bölcsességet. A véges emberek számára azonban ez az út csupán Krisztusban válik valósággá, aki Isten bölcsessége.
Az emberek csak akkor kaphatják vissza azt, amit az Édenben elveszítettek, ha megalázzák magukat, és hit által megragadják Jézust.
Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik erre támaszkodnak, boldogok!
PÉLDABESZÉDEK 3,18
