Vannak olyanok, akik állandóan azt nézik, hogy a járdára piszkított-e a kutya. Mások pedig felfelé néznek az égre, és az sem zavarja őket, ha emiatt néha belelépnek valamibe.

Aki lefelé néz, az nem látja, mi történik az égen, az csak a lehetséges rossz elkerülésével van elfoglalva. Az az igazi, ha nézzük a felhőket és a madarakat, ám néha rápillantunk az előttünk levő járdaszakaszra is.

Az ismétlődő teendők, feladatok vesznek ki belőlünk a legtöbbet, melyek elől nincs hova menni, mert azokat nekünk kell elvégeznünk – némelyiket évekig, évtizedekig.

Az Ige szerint mindig lehet örülni, de ehhez meg kell változtatnunk a szemléletmódunkat.

A „már megint” reakciót át kell állítanunk a „még mindig” megközelítésre.

Mindkettő rövidítése: mm, de a tartalma és a hatása ég és föld.

Az első, már gondolatban is fárasztó, mert azt fejezi ki, hogy ennek a kimerítő tevékenységnek soha nincs vége. Mint egy futószalag, amire mindig tesznek valamit, én pedig nem mozdulhatok mellőle. Egyfolytában csak sóhajtozom, s jó, ha az önsajnálat nem kerít a hatalmába.

A második reagálás tisztában van azzal, hogy minden nap ajándék, és a nehézségek is Isten engedélyével történhetnek. Ha pedig bízom benne, és ott maradok mellette, akkor mindent a javamra fordít.

Ha valaki átéli azt, hogy egy helyzetben akár el is veszthette volna az életét, akkor a „még mindig” kifejezés sokkal nagyobb értelmet nyer. Örülünk annak, hogy még mindig itt lehetünk, szolgálhatjuk Istent, és jót tehetünk embertársainkkal. Hálásak vagyunk a próbákért, az élet harcaiért, mert tudjuk, hogy személyre vannak szabva. És minél idősebbek leszünk, annál több ilyen tapasztalat gyűlik össze. Egyre kevésbé reklamálunk, hanem megköszönjük a reggeleket, amikor dobog a szívünk.

Ha pedig már megint panaszkodnánk, és még mindig nem fognánk fel, hogy ajándékba kaptuk az életet, akkor váltsunk.

Még mindig van lehetőségünk közelebb kerülni Jézushoz, és ez így is marad.

Egy eset azonban kivétel. Ha megállapítjuk, hogy már megint megsegített bennünket az Úr. 

Újra és újra, már megint vegyük észre, hogy a „még mindig” hozzáállás jellemez bennünket.

Évek múlva is: még mindig.