Nashville a music city, a blues és a gospel fővárosa, ahol közel 200 muzsikáló helyet találsz. Ugyanakkor Jézus is képviseltetve van az 597 gyülekezet által. Az egyikben vezet dicsőítést Daniel Doss, akiről kicsit Zach Williams jut az eszünkbe, de azért van különbség.

Azt mondják, hogy az igazi művészet mindig hordoz fájdalmat is, amit a művészek éltek át. Ez valahol beleszövődik az alkotásokba. Kimutathatatlan, de érzékelhető. Danieléknek nem lett saját gyermekük, így az örökbefogadás mellett döntöttek. Szóltak nekik, hogy egy anya lemondott a születendő gyermekéről, s egyből odautaztak. Ez volt a legszebb karácsonyuk, amikor karjaikban tarthatták a fiúcskát. Ám pár nap múlva az anya közölte, hogy visszakéri gyermekét, akit – bár jogilag megtarthatták volna – visszadtak neki. Így lett az a legborzasztóbb szilveszterük. Később aztán sikerült két kisfiút örökbe fogadniuk. Felkínáltak neki egy lemezszerződést, de az első album nem jött be. Ekkor Chicago mellé költöztek, ahol elindított egy gyülekezetet. Mint mondja, nincs annál csodálatosabb, mint látni valakit, akinek a Jézussal való találkozás nyomán megváltozik az élete. Azóta pedig születtek újabb dalok, és a zenei pályafutása is új lendületet kapott. Most pedig újra Nashville az otthonuk.

Nézzünk néhány dalát, s egy-egy sort belőlük. Ismerve, hogy milyen keserves szakaszokon át vezetett az élete, ezek a szövegek is többszörös jelentést nyernek.

Blood Of An Innocent man (Egy ártatlan ember vére)

You got the blood of an innocent man On your hands…
The blood of the innocent man covers me, yeah Hallelujah, hallelujah

Egy ötletes szójáték, hogy egy ártatlan ember vére szárad rajtam (mint aki az én bűneim miatt is halt meg). Utána viszont az jön, hogy egy ártatlan ember vére őriz a gonosztól.

Brother Comes Home (Hazajön a testvéred)

Milyen érzésekkel fogadod a tékozló életet élt, hazatérő testvéred: gyűlölettel vagy szeretettel?

Trust (Bizalom)

“Nincs erőm, s nem tudom, hogy jutok át a mai napon. Ám eszembe jut, hogy átsegítettél a tegnapi napon is. Úgyhogy benned bízom, aki soha nem hagysz magamra. Ha visszanézek, látom, hogy egy pillanatra sem engedted el a kezem, így nem félek a jövőtől sem.”

Mindkettőt meg kell tanulnunk. Bízni Istenben a nehezebb életszakaszokon, és igényelni őt akkor is, amikor jól mennek a dolgaink.

Mert ahogy bonyolódik körülöttünk a világ, egyre jobban látszik, hogy csak Jézus közelében vagyunk biztonságban. De ott nagyon.