A válasz egyszerű: a szervező csapattól. Ám az már nem annyira természetes, hogy minden részlet összeáll, mire helyet foglalnak a nézők. Egy kicsit olyan ez, mint amikor könyvet ír valaki. Mindig lesz rajta csiszolni- és javítanivaló. Ám egy adott napon le kell adni a kéziratot, és addig lehet szépítgetni rajta. Ugyanígy egy stadion szervezésnél mindig jól jönne még pár hét extra idő, de odaérünk, és ami addig elő lett készítve, az jó, ami nem, az pedig már nem is lesz. És utólag visszanézve, azokra nem is volt szükség.

Az előkészítés minden területére igaz, hogy lekövethetetlenül sok információ áramlik ide és oda, s arra kell figyelni, hogy a leglényegesebbeket megjegyezzük, és észben tartsuk. Mivel mindenki emberekkel áll kapcsolatban, mindenféle stílusú honfitársunkkal és külföldivel egyaránt találkozunk. Lesz közöttük üdítően együttműködő és segítőkész, ám olyan is, aki harmadszorra is felteszi ugyanazt a kérdést. Egy rendezvényszervezést azért érdemes kisebb méretben kezdeni, mert a szervezők kellő rutint tudnak szerezni az évek során. Az Ez az a nap!-nál is többek mögött húsz, harminc, sőt hosszabb időszak van, mely alatt találkozókat, koncerteket szervezett.

Nagyon fontos, hogy jóelőre amit lehet, mindent előkészítsünk, de a véghajrá az mindig feszített. Mégpedig azért, mert az élet folyamatos mozgásban van, és ahogy közeledik a rendezvény, úgy jönnek elő olyan apróságok, amik csak akkor tudnak előjönni. Mint ahogy látsz messziről közeledni egy autót. Először nem lehet tudni, hogy limuzin vagy dzsip, majd közelebbről észleled, hogy személyautó, aztán, hogy elég lapos a fekvése, utána, hogy piros a színe, valamivel később pedig azt, hogy melyik Ferrari modell.

Ugyanígy, ha kell 150 buszt megszervezni, akkor ehhez összejön valamennyi busztársaság. Aztán mindegyiknek megvan a maga egyéni és szervezeti stílusa. A konkrét megállapodásoknál pedig előjönnek az egyedi szempontok, az árképzés, és a többi apró, de megoldandó szempont. Aztán hogy hova parkoljanak – lehetőleg a stadionhoz a legközelebb. Miképpen szálljanak le, majd a végén szálljanak fel az utasok, hogy ne legyen káosz. Ugyanez a hat különvonattal. Hogy a végén elérje mindenki, s hazajuthasson.

Minden levelet, információt egységesíteni, ugyanakkor ott a helyszínen – akár rögtönözve – megoldani az előre nem láthatót. Hogyan történjen a beléptetés, a Bibliák odaadása, a csuklópántok színei és érvényességi körei, és a problémás esetek helyszíni kezelése. Az utolsó másfél hónap szinte feldolgozhatatlan jegyigénylési rohama, ami valahogy mégis kezelve lett, és mindenki bejutott, aki szeretett volna. Minden poszton kellett a türelem, a kitartás, és annak a bizodalma, hogy – mivel ezt Jézusért teszik – amire emberileg nem futja, ott majd ő segít, és kipótolja a hiányosságokat.

Az elmúlt húsz évben hasonló problémák, feladatok százait látta megoldódni ez a kis csapat, és azzal a reménységgel vitte végig a stadiont, hogy ennél is így lesz majd. És így is lett. Alapvetően rendben volt minden – ha néha hajszálon múlt is egy-egy helyzet, de ígéret van rá, hogy odafentről a hajszálakkal is törődnek. Ha pedig 0,3 tized milliméter nem kerüli el Isten figyelmét, akkor biztosak lehettek abban, hogy a nagyobb dolgokat is segít majd véghez vinni. Odafigyelés, kitartás, bizalom Istenben, türelem mindenki felé, és még a humor is belefért. Ott pedig 25-40 kilométer a lábakban, mire minden véget ér, és sokszáz stresszes impulzus az agyakban, hogy ki-ki meghozza azokat a döntéseket, melyek kellettek ahhoz, hogy valami vagy valaki oda kerüljön, ott legyen, azt csinálja, és azt intézze el. Isten pedig az időjárási csodával biztatta a fáradó társaságot, hogy itt van, és átfonja, felülvigyázza, körbeveszi az egész rendezvényt.

Ő adta a látást, ő adta az ötleteket, ő védett meg, amikor veszélybe került az egész, és ő koronázta meg az egész 24 évet ezzel a stadionos dicsőítéssel, ahol ő áldotta meg a jelenlevőket. Ezért a köszönet és a dicsőség is az övé, a szervezőké pedig a megtiszteltetés, hogy részesei lehettek mindennek. Az út pedig folytatódni fog, amiben az a legszebb, hogy a jövőben is, minden pillanatban ugyanúgy lehet majd számítani rá. Mert Isten hűséges, és mindig is az lesz.