Dániel próféta figyelmeztet bennünket, hogy eljön majd az az idő, amikor a Sátán „gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit.” (Dán. 7,25). Hogy ez miként lesz majd az idők végén, nem tudjuk, de ez a küzdelem már most is zajlik közöttünk. Ezeknek a véget nem érő támadásoknak sokszor az az eredménye, hogy kimerülnek általa a hívők. Ismersz olyat, aki elfáradt a harcai miatt, vagy te magad is ilyen lennél? Sokan vannak, akik olyan helyzetek csapdájában vergődnek, melyeket már hónapokkal, évekkel ezelőtt meg lehetett volna oldani, mégis még mindig benne vannak a darálóban. Vannak olyan helyzetek és emberek, melyekhez társul egy démoni ellenállás is, mely akadályozni próbálja Isten embereinek a haladását. A gonosz támadásai következtében pedig sok keresztény inkább visszahúzódik, de a lelkük továbbra is lenyomott állapotban marad.

A bennünket érintő és leterhelő csatározás történhetnek házastársak között, vagy a gyerekekkel kapcsolatban, esetleg köze lehet rendezetlen helyzetekhez vagy megosztottsághoz a gyülekezetekben, de lehet munkahelyi konfliktus vagy egészségügyi probléma is. Melyek aztán újra meg újra ismétlődnek. Mint egy ügyes tolvaj, az ellenség naponta elszedi az örömünket, erőnket, és lelkesedésünket. Sokan nincsenek is tisztában vele, hogy mitől is fosztják meg őket.

Ez a jelenség azonban nemcsak egyéni szinten jelentkezik. Gondoljunk csak a körülöttünk levő nemzetközi konfliktusokra. Vannak ezek közt olyanok, amelyek hosszú évek óta zajlanak. Így érthetjük meg azt a jelenetet, amikor – miközben a megváltottak dicsőítenek – van egy hely az oltár alatt, ahol azt kérdezik, hogy: “Meddig még, Urunk?” (Jelenések 6,10). Az egész Bibliában 58-szor tették fel ezt a kérdést, és mindig olyan helyzetben, ami hallatlanul fárasztó és kimerítő volt az érintett személynek.  

Ha késlekedik egy megoldás, az lehet magának Istennek az akarata, hogy fejlessze a hitünket és a jellemünket. Van azonban olyan helyzet is, amikor a gonosz akadályoz, mert nem szeretné, hogy Isten elképzelései megvalósuljanak, és ezt lefárasztással próbálja meg elérni. Kifárasztás, késleltetés, ellenállás – mindaddig, amíg ki nem merülünk, fel nem adjuk, és abba nem hagyjuk az imádságot.

Azoknál a helyzeteknél pedig, melyekre nincs logikus megoldásunk, a kimerültség még ronthat is a helyzeten, ha átgondolatlanul cselekszünk vagy éppenséggel túlreagáljuk azt. Elfogy a türelmünk, és a megkönnyebbülést választjuk a győzelem helyett. Ilyenkor kevesebbel érjük be, mint amennyit Istennel elérhetnénk, és mindez a lelkiismeretünkre sincs jó hatással.

Állhatatosság

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyvében hétszer van megemlítve az állhatatosság kifejezés. Újra és újra azt olvassuk, hogy akik végig kitartanak, azok győznek. Mert nem elég, ha van egy felülről kapott elképzelésünk, és még jól is próbáljuk megvalósítani. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nehéz úton lehet eljutni a győzelemig. Emiatt elszánt hitre lesz szükségünk, hogy elnyerhessük az ígéreteket (Zsidó 10,36). Jakab így fogalmaz:

“Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül”.

Jakab 1,2-4

Kitartás és állhatatosság – ezek azok az erények, melyeknek ki kell formálódniuk a jellemünkben, hogy azután már ne csak szép elméletek, hanem maga az élet jelenjen meg az életünkben. “A kitartás tökéletes eredményt hozzon, hogy tökéletesek legyetek”. Az állhatatosság a kulcs ahhoz, hogy érett hívők legyünk, akik “minden fogyatkozás nélküliek”.

A jellem megerősödése után pedig szokott következni az áttörés.

Említettük Dánielt, aki figyelmeztetett az ellenség szándékára, hogy le akarja fárasztani a szenteket. Isten adott neki egy látomást a végidőkről, mely így szól: “Láttam, hogy ez a szarv hadakozott a szentek ellen, és föléjük kerekedett” (Dániel 7,21). Ez ennek a harcnak a valós természete. Amikor azt érezzük, hogy heves harc zajlik a lelkünkért, amiben valaki le akar gyűrni bennünket. Ám a próféta azt is látta, hogy ez a fölénk kerekedni akaró szándék addig tart: “míg el nem jött az öregkorú, és igazságot nem szolgáltatott a Felséges szentjeinek. És akkor bekövetkezett az az idő, amikor a szentek foglalták el a királyságot”(Dániel 7,22).

Itt van az az alapelv, melyet ha megértünk, akkor az hozzásegíthett bennünket a győzelemhez. Ha kitartunk, és közelebb húzódunk Istenhez, ha továbbra is bízunk benne, akkor elérkezik az a pillanat, amikor az “öregkorú” belép a körülményeinkbe. Látja, hogy a nehézségek közepette is kitartottunk, nemesedett a jellemünk, és ekkor a számunkra kedvezően alakítja az eseményeket. Látja a jellemünket, ami pont ebben a fölénk kerekedni akarás elleni harcban edződött meg, és azt mondja rólunk: “Nagyszerű, ez az, amire vártam”.

Bármilyen területen is harcolj, akár imádkozol az országodért, a gyermekeidért, küzdesz az elveszettek üdvösségéért, vagy egy személyes konfliktusban harcolsz, ne felejtsd el, hogy önmagában nem elég az, ha a megfelelő földbe elveted a megfelelő magot. Mert aratni csak akkor fogunk, ha “nem csüggedünk el” (Galata 6,9).

Copyright 2021 – Ministries of Francis Frangipane