Miért ő, miért ők? A barátság igazi fajtája független az időtől és a távolságtól. Rágondolsz a másikra, és egy belső melegséget érzel, hogy milyen jó is, hogy ő létezik. Ez egy láthatatlan szövetség, ami befelé táplál, kifelé pedig véd. Sajnos, ebben a rohanó „üzi” világban, nincs mód elég „talira”, hogy minden barátunkkal nyugodtan tölthessünk annyi időt, olyan sűrűn találkozva, amikor csak jólesik.

Miután Dávid legyőzte Góliátot, Saul király udvarába került, és összebarátkozott a király egyik fiával, Jonatánnal. Tényleg, csak a halál választhatta el őket egymástól, és gyászénekében így írja le kapcsolatukat: Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél. Dávid azután – ígéretének megfelelően – gondoskodott barátja rokonairól.

Egy nő és egy férfi kapcsolata különböző szinteken mozoghat, és amikor sikerül teljes összhangba kerülni, akkor az tényleg nagyszerű érzés. Ám ezen folyamatosan dolgozni kell, mivel időbe telik, míg megértjük a másikat, az egyediségét, személyisége gazdagságát, és megértőek tudunk lenni, bár látjuk gyengeségeit is. A barátság többnyire férfiak-férfiak és nők-nők között jön létre, és soha nem lehet teljesen kielemezni, hogy mi köt össze bennünket. A barátság egyszerű, mert belülről jön, és természetes. Olyan magától érthetődő – pedig nem az. Elfogad olyannak, amilyen vagyok, így szeret engem, és számíthatok rá. Ha lefelé venném az utam, akkor elém áll, és akár kiabálhat is velem. Ő megteheti, mert látja, hogy arra rossz lesz nekem, márpedig egy barát nem nézheti ezt tétlenül. Aztán, ha mégis ostoba voltam, és akár nagyon csúnya dolgot is tettem, akkor ott marad mellettem. Ha a többiek megvetnek, elhúzódnak, ő akkor is jön, és tanácsot ad, próbál segíteni, biztat, hogy az élet alján is tartsak ki. Amikor pedig végére ér ez a nagyon nehéz, akkor együtt ünnepelünk. A barátomé az időm, a pénzem, a lehetőségeim és az odafigyelésem is. Ha baj éri, akkor annál inkább. A barát nem hiszi el, ha rossz pletykát hall rólad, utána jár, és – adott esetben – rá is kérdez nálad.

A témához pedig mi más ének kapcsolódhatna, mint a Friends (Barátok) Michael W. Smith gyönyörű éneke, melyet itt tényleg a barátaival adott elő:

Egyszer David Ruis, aki nagyszerű billentyűs és énekes, és fellépett már nálunk is, felkarolt a kis keresztény közösségével egy alkoholista férfit egy amerikai nagyvárosban. Befogadták, szerették, segítették, ahogy tudták. Aztán egy nap véget ért a tékozló fiú időszaka, egyenesbe jött, és kiderült, hogy egy területen sztár képességű alkotó. Nagyon ismert lett, sokan akartak a barátai lenni, de ő David társaságát kereste. – Ők akkor is szerettek már, amikor senkinek sem kellettem, ők az én igazi barátaim. Több együtt töltött év után Jézus ezt mondta tanítványainak:

„Ezentúl már nem szolgák vagytok, mert a szolga nem tudja, hogy az ura mit és miért tesz. Mostantól fogva a barátaim vagytok, mert mindent elmondtam és megmutattam nektek, amit az Atyától hallottam és tanultam”. A barát nem tart vissza semmi jót.

A barátság egyik fő ellensége a sértődés, a megsértődöttség. Közelről már kis dolgok is felnagyítódnak, és meg sem beszéled, hogy tényleg úgy történt-e, de szakítasz addigi legjobb barátoddal, társaságoddal. Ahogy te érzékelted, az bántó volt, és ilyet nem tehettek volna veled. Pont ő vagy ők? Ha így vagy, menj, keresd fel ő(ke)t. Az ilyen helyzetek túlnyomó többségében nem úgy van, amire a sértődött gondol. Nem semmiztek ki, nem voltak rosszindulatúak, nem úgy értették, nem a hátad mögött történt, nem az volt a szándék. Ha sikerül tisztázni, az ilyen után erősebb lesz a barátság, mint azelőtt volt – csak ne hagyd veszendőbe menni azt, ami olyan sokáig értékes volt. Mert az mindig értékes marad.

A barát egyik legfontosabb jellemzője, hogy állja a szavát. Jézus állja.

„Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad”.

Máté 24,35