Mózes hasonlót élt át, amikor a fáraó elé járult, hogy Izráel szabadon bocsátását követelje. Még mielőtt Mózes a fáraóval beszélt volna, Isten előre megmondta, hogy meg fogja keményíteni a fáraó szívét (2Móz 7,3). Ebben az esetben Isten arra használta föl a fáraót, hogy korlátlan hatalmát bizonyítsa azzal, hogy megszabadítja népét elnyomójuk minden szándéka ellenére. Mindkét alkalommal az történt, hogy a címzett hallhatta Isten figyelmeztetését és üzenetét, de sem a fáraó, sem Izráel nem hitte el, amit hallott. Azáltal, hogy tudatosan figyelmen kívül hagyták Isten prófétáit, szívük egyre inkább megkeményedett, és egyre jobban ellenállt Istennek.

Isten szívük keménysége révén dicsőségét mutatta meg. Amikor a fáraó szíve vált keménnyé, Isten a hatalmát bizonyító sokféle csoda és jel révén mégis megszabadította népét. Amikor Izráel népe Ézsaiás üzenetét utasította el, annak következményeképpen fogságba kellett menniük. Később Isten elküldte Fiát a földre, aki Ézsaiás sok próféciáját beteljesítette, és érvényt szerzett szavainak. Ézsaiás igazolásával Isten kegyelmet és új esélyt adott arra, hogy az emberek meghallják üzenetét, de csakúgy, mint korábban, ezúttal is kemény maradt a szívük (Mt 13,14–15; Mk 4,12; Lk 8,10; Jn 12,37–41).

Jézus eljött, és Ézsaiás számos jövendölését betöltötte. Ezek a versek pedig azt mutatják, hogy még a Jézus körül élő emberek is Ézsaiás próféciáit teljesítették be (ApCsel 28,25–27). Isten tudta, hogy lesznek, akik Jézus evangéliumát hallva sem térnek meg, és nem fogadnak szót. Isten ezeket a megkeményedett szíveket használta arra, hogy az események Jézus keresztre feszítéséhez vezessenek, és Jézus kereszthalála által megfizette a világ bűneinek az árát.

9Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 10Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.

ÉZSAIÁS 6,9–10