Mivel tudta, hogy ezek a helyek állandó kísértést jelentenek népe számára, azt parancsolta, hogy maradéktalanul rombolják le az áldozóhalmokat (4Móz 33,52; 5Móz 12,2). Még az is előfordult, hogy ezeken az istentiszteleti helyeken az egy igaz Istent és a különféle bálványokat – köztük Baalt és Asérát – a hozzájuk tartozó perverz szertartásokkal keverve egyszerre imádták.

Ezékiás király tudta, hogy ha ezeket az istentiszteleti helyeket lerombolja, azzal nem irtja ki teljesen a bálványimádást, de legalább segíti a népet abban, hogy visszatérjen az egy igaz Isten imádatához. Megsemmisítette a pogány kultuszokhoz használt tárgyakat is, amelyek közül sokat éppen hitehagyó apja, Áház hozott divatba. Még az az érckígyó is a hamis istentisztelet eszközévé vált, amelyet Mózes ideje óta őriztek (2Kir 18,4). Ez az érckígyó eredetileg arra szolgált, hogy Isten megváltásának a kézzelfogható jele legyen. Az idők során azonban valahogy ez az Isten által elrendelt eszköz kezdett túlnőni önmagán, és annak a példája lett, amikor az ajándék eltakarja az Ajándékozót. A kígyó nem azért készült, hogy imádják, de – sok más jelképhez hasonlóan – más lett belőle, mint amire Isten szánta.

Pál azt mondja a Római levélben, hogy a nem megfelelő irányba terelt imádat minden emberi bűn lényege. Az ember – szívének bűnös természete miatt – Isten alkotásait teszi imádat tárgyává (Róm 1,23). Ahelyett, hogy az egy igaz Istent imádná, háttérbe szorítja, nem veszi komolyan, sőt akár teljesen ki is hagyja az életéből. Minden, amit Istent teremtett, jó, mégis könnyen a bűn forrásává válhat, ha fontosabb helyet foglal el az ember szívében, mint kellene. Még az istentisztelethez használt eszközök – akár egy templom, egy zenei stílus vagy egyházszervezet – is bálvánnyá válhat, ha az ember és Isten közé áll, és eltéríti az embert az egy igaz Istentől. Az érckígyóhoz hasonlóan ezeknek az eszközöknek komoly spirituális jelentőségük van, mégis könnyen a bálványimádás forrásává lehetnek. Fontos távol tartanunk magunkat attól, hogy efféle eszközöket imádat tárgyává tegyünk. Újra és újra vissza kell terelnünk a szívünket a Lélek erejével ahhoz, hogy egyedül azt imádjuk, aki minden imádatra méltó: Jézust.

Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Abí volt, Zekarjá leánya. Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette. Megszüntette az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat. Darabokra törette a rézkígyót is, amelyet Mózes készített, mert Izráel fiai mindaddig tömjéneztek neki. Ezt a kígyót Nehustánnak nevezték.

2KIRÁLYOK 18,1–4