A Jézus megfeszítéséhez vezető események közvetlenül párhuzamba állíthatók azzal, amit az Ószövetség prófétált a Messiásról mint szenvedő szolgáról. De nemcsak Jézus töltötte be az ószövetségi próféciákat, hanem mások is körülötte.
Júdás harminc ezüstért árulta el Jézust (Mt 26,14), ez megegyezett egy rabszolga árával (2Móz 21,32). Zakariás pontosan ezt az árat nevezte meg messiási előrejelzésében (Zak 11,12–13). Harminc ezüst nem volt nagy összeg akkoriban, és Máté evangéliumában Júdás története éles ellentétet mutat az árulását megelőző versekkel (Mt 26,6–13). Míg Mária sokat áldozott rá, hogy megkenje Jézust drága kenettel, valószínűleg rászánva egész hozományát (és így egész jövőjét), Júdás viszonylag kis összegért fordult Jézus ellen. Az odaadás nagyon sokba kerül, az árulás viszont filléres.
Miután beszámol Júdás árulásáról, Máté rátér a páskavacsora előkészületeire. A páska ünnepén arra emlékeztek, hogy Isten kiszabadította népét Egyiptomból (4Móz 9,2). Jézus azonban teljesen átformálta ennek az étkezésnek az elköltését a hívők számára. Ma már arra emlékezünk, hogy Isten megszabadította népét a bűntől és a haláltól Jézus által. Jézus tiszteletben tartotta a régi hagyományt, de létrehozott egy újat is, hogy ma azt kövessék a hívők. A páskavacsora során Jézus képviselte a bűntől való szabadulás páska által adott ígéretének a beteljesedését, és bevezette az új szövetséget a régi helyett. Az új szövetségre vonatkozóan több ígéretet is találunk az Ószövetségben (Jer 31,31–34; Ez 34,25–31; 37,26–28); végül Jézus teljesítette be őket.
Júdás és Jézus mellett Péter és a többi tanítvány is ószövetségi próféciákat töltöttek be. Noha Péter tagadása arcátlan árulás volt Jézussal szemben, fontos észben tartani, hogy nem Péter volt az egyetlen a tanítványok közül, aki nem kívánt közösséget vállalni Jézussal a letartóztatását követően. A többi tanítványnak ahhoz sem volt bátorsága, hogy kövesse Jézust azon az estén; mind elrejtőztek – erre utalt Jézust, amikor a Zak 13,7 versét idézte (Mt 26,31). Feltámadása után Jézus, a valaha volt legjobb pásztor újra összegyűjtötte nyáját (28,16–20), és ezt fogja tenni az utolsó napokban is (ApCsel 2,17–21).
