A Szentlélek kiáradása, amely az első pünkösdkor történt, különleges esemény volt. A keresztre feszítés után a tanítványok találkoztak a feltámadt és élő Jézussal, aki mennybemenetele előtt meghagyta nekik, hogy maradjanak Jeruzsálemben, és várják meg, amíg megérkezik a Szentlélek, mintegy ajándék gyanánt. Mindannyian együtt voltak egy szobában, amikor „az égből hirtelen nagy zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szél zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd lángnyelvhez hasonlók jelentek meg előttük, amelyek elkülönültek, és mindegyikükre leszálltak. Ők pedig mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” (ApCsel 2,2–4), és elkezdték hirdetni Isten felséges dolgait különféle nyelveken (2,11).

Jeruzsálemben éppen akkor – az eredeti, zsidó pünkösd miatt, amely egy aratási hálaadó ünnep volt (lásd 2Móz 23,16), illetve a Sínai-hegyi törvényadás ünnepe (2Móz 19–31) – rengeteg, különböző népből származó ember volt együtt. Amint összegyűlt a tömeg a tanítványok körül, az emberek csodálkoztak: hogyan lehetséges, hogy galileai emberek az ő anyanyelvükön beszélnek? Péter kiállt a tömeg elé, és azt mondta, hogy beteljesedtek a Jóel 2,28–32 szakaszában olvasható próféciák (ApCsel 2,14–21): a Szentlélek révén Isten eljött, hogy népével legyen. A tanítványokat betöltötte a Szentlélek, és képessé tette őket arra, hogy különféle idegen nyelveken szóljanak. Péter azt hirdette, hogy Jézus az üdvösség útja, és aki benne hisz, az megkapja az örök élet ajándékát. Ahogyan Jóel próféciája mondja: „…megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” (Jóel 2,32) Pünkösd napján háromezren csatlakoztak a gyülekezethez (ApCsel 2,41).

Jézus tette lehetővé azt, hogy a Szentlélek bennünk lakjon. Mivel a bűn elválasztja az embert Istentől, Isten nem lehetett jelen népe között. Jézus engesztelő áldozata révén vált lehetségessé, hogy a Szentlélek eljöjjön, és a hívő emberek szívében, életében lakozzon (Róm 8,1–4).

A Szentlélek a Szentháromság egyik személye az Atya és a Fiú mellett. Az ő szerepe az, hogy Jézust kijelentse és dicsőítse (Jn 14,26; 15,26; 16,13–14; ApCsel 1,8), hogy megtisztítsa Isten népét, és Krisztushoz hasonlóvá formálja (Róm 8,5–13), valamint hogy egybegyűjtse és vezesse az egyházat (1Kor 12,12–31).

Pünkösd napja új szakaszt nyitott a történelemben. Ez az egyház születésének a napja. Isten Lelke bárki számára befogadhatóvá vált, így beteljesült az a prófétai ígérete Istennek, hogy „törvényemet bensőjükbe helyezem” (Jer 31,33). A Szentlélek ma is munkálkodik azoknak az életében, akik egyedül Jézusban bíznak Üdvözítőjükként, és elfogadják a Lélek vezetését.

28És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. 29Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet. 30És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.  31A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. 32De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr

JÓEL 2,28–32