A 12 számot tartalmazó albumot nagy örömmel készítette az atlantai művész, amely dicsőítő pillanatokat vegyít egyszerű, vidám dalokkal a hála erejét és az idő múlandóságát emelve ki. A lemez dalszövegeiben Barrett elismeri, hogy vannak nehézségek ebben a világban, de biztonságot ad a tudat, hogy ki tart mindent kézben, és ki a mi menedékünk.

„Minél idősebb vagy, annál több fájdalmat halmozol fel, és annál több dolog nem úgy alakul, ahogyan szeretnéd. Mindezt valahogy fel kell dolgoznunk. Én azt szeretném, hogy Isten legyen az, akihez mindezekben fordulni tudunk, hogy Ő legyen a menedékünk” – osztotta meg Pat. „Mi más tudná befogadni a mindennapok bonyolultságát és intenzitását, az örömöt és a szenvedést? Ki más képes mindezt kezelni?”

A címadó dalt az 1Thesszalonika 5. fejezetében található igevers ihlette, és arra összpontosít, hogy a világosság gyermekei legyünk, mivel nem a sötétséghez tartozunk. A dalt Barrett és Cody Carnes közösen írta.

Barrett hozzátette: „Úgy gondolom, hogy a valahová való tartozás egy nagyon fontos dolog, amire emlékeznünk kell, függetlenül attól, hogy mit érzünk az adott pillanatban. Mindannyian tapasztalunk olyan dolgokat az életünkben, amikről azt kívánjuk, bárcsak ne történtek volna meg, ne mondtuk volna, vagy ne tettük volna meg. Ilyenkor mindig nagyszerű visszamenni oda, ahová tartozol. Ez a dal emlékeztet arra, hogy kié vagyok, és ez rendkívül felszabadító, gyönyörű és felszabadító volt.”