Megenni egy tekercset?

A tekercs megevésének jelképes cselekedete azt mutatta be, hogy Ezékiel magáévá tette Isten üzenetét, miközben felkészült arra, hogy átadja a népnek. Nem tűnik túl étvágygerjesztőnek ténylegesen megenni egy tekercset, ám ebben az esetben édes volt, mint a méz. Ugyanakkor a tekercsen szereplő üzenet tele volt gyászénekkel és jajszóval (Ez 2,9–10).

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor Isten azt mondta népéből valakinek, hogy egyen meg egy tekercset. Az Újszövetségben János apostol arról prófétált, mit fog Isten cselekedni a végső időkben. Isten Jánosnak is azt mondta, hogy egye meg a tekercset – a szájában édesnek érezte, a gyomrában viszont megkeseredett (Jel 10,9–11). Édes dolog, ha erőt kapunk arra, hogy Isten igazságát szóljuk, ugyanakkor keserű is lehet, ha a bűn kárhoztatását tartalmazza az üzenet.

A Fiú Isten ugyanazt az üzenetet szólta, mint az Atya Isten. Jézus eljött, és hirdette azt az „édes” hírt, hogy Isten mindenkit szeret, és mindenkinek felajánlja bűnei bocsánatát, ám üzenete tartalmazta azt a „keserű” hírt is, hogy az emberek betegek, és gyógyulásra van szükségük (Mk 2,17); elveszettek, és haza kell találniuk (Lk 15,1–32); végtelen adósságot halmoztak fel Istennel szemben, és égető szükségük van a szabadulásra (Mt 18,21–35).

Isten megmenti azokat, akik megízlelik a bűn keserűségét, és ragaszkodnak ahhoz az édes reménységhez, hogy egyedül Jézus tud megváltani.