A jelenések 1,5 versben azt írja János, hogy Jézus „hű tanúbizonyság”, vagyis ő az a próféta, aki az igazság tanúbizonyságaként jött a földre. Jézus nemcsak Isten üzenetéhez maradt hű egész életében, hanem Isten igazságához is szilárdan ragaszkodott, halála árán is (Lk 22,42). A hívőket arra biztatta, hogy ők is így tegyenek (Jel 2,10). János azt is mondta, hogy Jézus „elsőszülött a halottak közül” (1,5), mivel Jézus volt az, aki feltámadásában elsőként győzte le a halált saját erejéből (Jn 2,19). Ő az egyetlen személy, aki meghalt, testben feltámadt a halálból, és örökké él (Róm 8,34; 6,9–11). Végül azt mondja róla János, hogy ő „a föld királyainak fejedelme” (Jel 1,5), mert Isten neki adta Dávid trónját örökre, ahogyan az angyal is megerősítette, amikor bejelentette Jézus közelgő születését Máriának (Lk 1,31–33).

Ezzel a három jellemzéssel János alátámasztotta Jézus hármas hivatalát mint próféta (5Móz 18,18–19), pap (Zsolt 110,1–4) és király (2,4–9). Mivel Jézus mindegyik szerepet betöltötte a földön, alkalmassá vált arra, hogy ő legyen „a felkent” (ApCsel 4,26: a görög „Krisztus” szó jelentése: „felkent”; lásd még Lk 4,18), és János látomása megerősíti Jézus hármas rangját, ezzel is alátámasztva, hogy ő Isten Fia.

Miután leszögezi Jézus felmagasztalt pozícióját, János érzékletes leírást ad a megdicsőült Jézusról. Megjegyzi, hogy „az Emberfiához hasonló” alak bokáig érő ruhát visel övvel (Jel 1,13), hasonlót a papok öltözékéhez (2Móz 28,4). Haja „fehér volt, mint a hófehér gyapjú” (Jel 1,14) – ez a bölcsesség és a méltóság jelképe (3Móz 19,32; Péld 16,31). A hangjáról azt mondja János, hogy olyan, „mint sok vizek zúgása” (Jel 1,15) – ezt a jellemzést szintén Isten hangjának a leírására használták korábban (Ez 43,2). Ezenkívül megjegyzi János, hogy „a szájából kétélű éles kard jött ki” (Jel 1,16), ami Jézus szavának pontosságát (Zsid 4,12) és ítélő szándékát mutatja (Mt 10,34).

János elképesztően élénk szavakkal ecseteli Jézus megjelenését a Jel 1. fejezetében, és ez a jelenet a könyv egész hátralevő részét meghatározza. János azzal kezdte könyvét, hogy megerősítette egyrészt azt, hogy Jézus valóban az, akinek földi szolgálata során mondta magát (Jel 1,5), másrészt pedig azt, hogy amikor Jézus visszatér, mindenki előtt egyértelművé válik, hogy ő Isten Fia (1,7).