A kiváló közvéleménykutatók nagyon pontosan meg szokták tippelni az adott ország választásának végeredményét. Ez azért sikerülhet, mert jó a mintavételük, és helyes következtetéseket vonnak le a fontos információkból. Hasonlóképpen, ha napjaink kereszténységének állását és irányát szeretnénk megérteni, akkor mérvadó információkat kell szerezni. Vannak bizonyos találkozási pontok, ismert vezetők, akik nagyon sok közösséggel, lelkésszel tartanak kapcsolatot. Az ő véleményükre érdemes figyelni, mert kiegyensúlyozottak, a bibliai arányokat jó érzékkel képviselik.

A keskeny útról kétfelé lehet lelépni. Az egyik: a túlzott engedékenység, a másik: a túlzott szigor. Utóbbi kétféle módon történhet: törvénykezés és kritizálás formájában. A törvénykezésről sok írás született, hogy miként korlátoznák a hívők életterét. A kritizálás ravaszabb, mert ahhoz, hogy kritizálj, okosnak kell lenned. 

Elég sok egyértelmű ige van arra, hogy ne kritizáljunk másokat (szálka-gerenda, Jakab 4…). Ezeknek ismeretében hallatlanul bátor (vagy balga), aki kritizálja a hívő testvérét. A megtévesztés igen magas foka az, amikor akit átvernek, meg van róla győződve, hogy ő valami nagyon eredetit és fontosat talált ki, ami ráadásul hasznos, sőt hiánypótló is egyben. A rendszeresen kritizálók nagyon jól ismerik a Bibliát, ami általában előnyös, de ezzel a lelkiséggel pusztító fegyverré válhat. 

A lelkület

Onnan lehet megismerni a kritikus lelket, hogy szeret kritizálni. Ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy kipécézzen, és kritizáljon valakit vagy valamit. Ahogy olvasod, logikus az érvelés, de valami nem stimmel – hűvös és hideg a hatása. Ez pedig nem más, mint a fájdalom hiánya. Jézus megsiratta Jeruzsálemet, a próféták is nagyon megszenvedték, amikor ítéletet kellett továbbítaniuk. Jónás a legjobb példa, hogy inkább szerette volna látni Ninive büntetését, mint megkegyelmezését. Aki belekerül az ítélkezés közegébe, az szívesebben ragad követ, mint engedné el a házasságtörő asszonyt. Olyan érzésed van, mintha élvezné, hogy ezt teheti. Noé szétkürtölő fia erre a példa, két testvére viszont háttal ment be, és leterítették takaróval szégyenletes apjukat.

Tisztulás

Tisztuljon meg az Egyház, leplezzük le, és vessük ki azokat, akiket jól lelepleztünk. Ez az egyik érvelés. A másik, hogy ma is kellenek olyan prófétai hangok, mind anno. És persze, ezek ők.

Egyoldalúság

Aki pálcát tör testvére felett, kitanulja, miként lehet ezt elfogadható, sőt mások által is szükségesnek vélt módon tenni. Ugyanakkor nem hallod, hogy megdicsérnének vagy elismernének bárkit is. Arrafelé nem mozognak, az a képesség észrevétlenül elsatnyul bennük. Pedig a biztatásra, bátorításra sokkal nagyobb szükség van, mint a kipellengérezésre. Mert a legtöbb hívő komoly harcot vív nap nap után, és ebben a küzdelemben minden pozitív hatás erőt ad neki. 

Tévedés

A kritikus lelkület egy idő után téved és téveszt is. A Máté 5 illetve 18 útmutatásait gyakran félreteszi, pedig az megint csak egyértelmű. Gondod van vele? – menj oda hozzá. Hallod, hogy gondja van veled? – keresd fel. Egyenesség, nyíltság, közvetlen információszerzés. Egy nemzetközileg jártas bibliatanító azt mondta, hogy ha a hívők csak ezt a két igét betartanák, az Egyházban levő problémák 90%-a megszűnne. 

Hatáskör

Ezt nem könnyű bemérni, eldönteni. Az érintettekkel megbeszélni a rosszat, a bűnt, azt, amitől óvni, és óvakodni kell. A kritikus lélek simán túllépi a hatáskörét, talán nem is gondol rá, hogy van ilyen.

Szabadság

Mindenki szabad arra, hogy önálló véleménye legyen. Eldönthetjük, hogy miként nézünk a testvérünkre, a közösségekre, kezdeményezésekre, hibákra és bűnökre. Bárki tud idézni a Bibliából, bármi megindokolható. A lelkület könnyen felismerhető: Menteni akar vagy csak kritizálni. Nem a szavakon múlik, azokat úgy forgatjuk, ahogy akarjuk. Ez felismerés. Jézus nem azért jött, hogy elítélje az emberiséget, hanem hogy megmentse. Irgalom kontra igazság. 

Imádkozzunk, hogy megtaláljuk a helyes arányt. Keskeny ez az út.