Bizalom
Erre épül az Ez az a nap!, mégpedig több szinten is.
A szervező csapat évtizedek óta szoros, baráti kapcsolatban áll egymással. Persze, voltak feszültségek is, de éppen az mutatja meg egy kapcsolat erejét, ha sikerül megoldani az adott nézeteltérést, és aztán felülemelkedni rajta. Kialakult, hogy kinek mi az erőssége, de a rendezvényen, ha találkozunk egy problémával, azonnal megpróbáljuk megoldani, még ha nem is a mi konkrét területünkhöz tartozik. A középcsatár kifejeli a kapunk elől a labdát, a balhátvéd pedig a jobbszélső helyéről is bead, ha a helyzet úgy kívánja. Aztán persze, ki-ki vissza a helyére, de rugalmasnak kell lenni, mert egy többezres rendezvényen sokszor kell spontán módon reagálni.
A lelkészek, püspökök azért bíznak bennünk, mert elismerjük és tiszteljük azt a munkát, amelyet végeznek. Tudják, hogy akik tőlük eljönnek az Ez az a nap!-ra, lelkesebben fognak visszatérni, és ki ne szeretné ezt? A vezetőknek állandóan adni kell, tőlünk pedig kapnak. Szeretetet, elfogadást, és barátságot. Ugyanaz a célunk: építeni Isten országát. Amikor pedig egy adott országrészben van a rendezvény, akkor a helyi, környékbeli vezetők összefognak, és a szervezés során egymást is jobban megismerik. Ez járulékos „haszon”, mert onnantól hatékonyabban tudnak együtt működni az Evangélium ügyéért.
Nekik a legjobb, nincs más dolguk, mint eljönni és élvezni a közös dicsőítést. Sokaknak van kedvenc hazai vagy külföldi előadója, s ha benne van a programban, akkor többszörös az öröm. Egyszer egy évben találkozhatnak más hívőkkel, láthatják, mennyire színes az Eklézsia. Egy kicsit előképe a Mennynek, ahol mindenféle helyről odakerülve dicsőítik Istent és Jézust. Ennek megvan a szépsége, és sok visszajelzést kapunk, hogy ezt mennyire szeretik. Az is bátorító, hogy legtöbben kislétszámú gyülekezetből érkeznek, a stadionban pedig ott az a tízezer fölötti ünneplő tömeg. Mindjárt más az optika, jobban el tudják magukat helyezni, és nagyobb kedvvel folytatják hazatérve a helyi szolgálatukat.
Az ő bizalma a legfontosabb. Hogy amit ránk bízott, azt elvégezzük-e. Ehhez a legkülönfélébb csatornákon keresztül küldi a bíztatásokat. Mert a láthatók nem mindig lelkesítőek, és vannak elkedvetlenítő hatások is. Ám a Szentlélek átsegít ezeken, és adja a mély belső békességet, hogy jó felé megyünk, csak csináljuk. Az áldások pedig, amelyeket a résztvevők átélnek, újabb visszacsatolás a számunkra.
Isten országában sok minden másképp van, mint általában szokás. Itt a legkisebb és a legnagyobb tevékenység is felfelé irányul – Isten dicsőségére. Utána pedig oldalra – a többi ember javára. Nincsenek kiemelt szolgálatok, elvinni az orvoshoz egy idős nénit a közösségből, vagy 15 ezres rendezvényt szervezni – ugyanolyan fontos. Az a dolgunk, hogy azt tegyük, amivel Jézus megbízott bennünket. Hűségesen, megbízhatóan, ötletesen. Az igazi minőség pedig abban van, ahogyan hozzáálunk a küldetésünkhöz. Ha sokan látják, akkor még szerényebbnek érdemes lenni, még inkább kihangsúlyozva, hogy kié itt a főszerep. Ha senki sem látja áldozathozatalunkat, akkor pedig tudnunk kell, hogy Isten figyelemmel kíséri, és ő adja a jutalmat is a végén.
Mi szeretjük megadni a bizalmat mindenkinek, ahogyan mi is türelmet kapunk újra meg újra. A bizalom hallatlanul értékes kincs, mert sokáig tart megszerezni, de hamar el lehet veszíteni.
A nyílt, egyenes, őszinte és jóindulatú hozzáállás mindig „kifizetődő”. Mert óhatatlan, hogy időnként hibázunk, de ez része az aktív hívő életnek. Vállaljuk, bocsánatot kérünk, s megyünk tovább.
A bizalom viszont attól függ, hogy milyen a hozzáállásunk, a megközelítésünk.
Ez pedig rajtunk múlik.
Bizalmi alapon működik az Ez az a nap!. Bízunk az Úrban, egymásban, a vezetőkben, a résztvevőkben.
Így érezzük jól magunkat.
„Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással”
1János 1,7