Huszonöt év. Sok minden megváltozott ezalatt: arcok, helyszínek, hangszerek, hangulatok. De valami változatlan maradt: a vágy, hogy találkozzunk Vele. Nemcsak mint egy esemény látogatói, hanem mint gyermekei az Atyának, mint a vőlegényre váró menyasszony, mint fáradt vándor a forráshoz érve.

Voltak rendezvények, amelyeken csak pár százan voltunk. Máskor tízezrek énekeltek stadionokat betöltve. De a számok sosem voltak a cél. Mert „az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16,7). Mi is próbáltunk így látni: nem tömeget, hanem szíveket. Tört szíveket, megtérő szíveket, újra dobbanó szíveket.

Az Ez az a nap! mindig is több volt, mint színpad, zene és fények. Sokkal inkább egy kollektív szívdobbanás, amely felkiált az égig.

Huszonöt év alatt számtalan történet született. Akik először ott hallották meg Isten hívását. Akik ott döntöttek a szolgálat mellett. Akik ott sírták el először azokat a könnyeket, amelyek után megérkezett a szabadulás. Nem tudunk mindenről, de Ő igen. És ez elég. Mert minden dal, minden imádság, minden hang, amit együtt emeltünk fel, nála van felírva.

Az Ez az a nap! nem a mi érdemünk. Nem mi találtuk ki, és nem mi tartottuk életben. A Szentlélek ereje az, ami újra meg újra életet lehelt belé. Csak engedelmesek próbáltunk lenni annyira, amennyire futotta. Voltak hibák, volt fáradtság, voltak időszakok, amikor csak a kegyelem tartott bennünket. De megértettük: nem baj, ha gyengék vagyunk, mert Ő az erőnk. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9).

Huszonöt év után talán felmerülhet a kérdés: mi most a cél? A válasz nem új. Ugyanaz, mint az első alkalommal. Az Ő jelenlétében lenni és megélni testvéri kapcsolatokat. Meghallani az Ő szavát és aszerint élni, szolgálni. Mert Isten ma is szól, és holnap is hív. A kérdés csak az, hogy válaszolunk-e.

Csak egy mondat vagyunk az Ő könyvében. De micsoda ajándék, hogy ebbe a mondatba ennyi élmény, ennyi dicsőítés, ennyi találkozás belefér. Köszönjük, hogy részese lehettünk. Köszönjük, hogy részese vagy. És köszönjük Neked, Urunk. Ez a Te napod. Mindig is az volt. És mindig is az lesz.