Minden lélek dicsérje Őt!

Aki csak olvassa a Zsoltárok könyvét, buzdítást kap arra, hogy dicsérje Istent mindazzal, amit tesz, és Pál arra biztatja a hívőket, hogy ők is ugyanígy cselekedjenek (1Thessz 5,18). Isten sok áldást árasztott ki övéire, legfőbb áldása mégis Jézus és az ő megismeréséből fakadó üdvösség és kegyelem.

Jézus elegendő ok arra, hogy dicsérjük Istent, és egy napon mindenki, aki Krisztusban van, magasztalni fogja Istent Krisztusért és az ő munkájáért. Egy napon „meg fog hajolni előttem minden térd, és minden nyelv Istent fogja magasztalni” (Róm 14,11) – akik nem bíztak Krisztusban, azok szégyenkezve és bánkódva ismerik ezt be, a keresztények pedig túláradó magasztalással.

Jézus is arról beszélt a Lk 19,40 versében, hogy végül minden dicsőséget fog adni Istennek: „Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” A hívők feladata, hogy elkezdjék dicsérni Istent, és másokat is erre biztassanak.

Ők állnak az első sorban, és közeledik a nap, amikor minden hívő, mint ahogy minden és mindenki más is, teljes mértékben meghajol az előtt az Isten előtt, aki megteremtette őket, és neki adják a dicséretet, amelyre egyedül ő méltó.