Haragodban is emlékezz irgalmasságodra

Habakuk megerősítette, hogy hallott Isten hírnevéről, és ámulattal állt Isten tettei láttán, majd könyörgött Istennek, hogy újítsa meg múltbeli munkáját, hogy a jelenben is ismertté váljon. Mivel azonban Isten egyértelműen közölte Júda ítéletére vonatkozó terveit, Habakuk arra kérte Istent, hogy emlékezzen irgalmasságára még haragjának kitöltése közben is.

Habakuk akkor még nem érthette, hogy Isten irgalma átszövi mindazt, ami ezután következik. Irgalom nélkül Isten teljes mértékben elpusztította volna Júda népét. Isten irgalma nélkül a nép sosem tért volna vissza a száműzetésből, és nem építette volna újjá Jeruzsálemet és a templomot.

Irgalma nélkül Isten nem küldte volna el Jézust a világra, hogy meghaljon. Irgalma nélkül nem ajánlotta volna fel Jézus tökéletes fizetségét a bűnért egy reménytelenül bűnös világ érdekében, hogy a csakis ítéletet érdemlő emberek mégis kegyelmet élhessenek át.

Isten Habakuk imádkozása közben is folytatta megkezdett munkáját. Ez a munka magába foglalta mindazt, ami Babilon által éri majd Júdát, de kimondottan szándékosan folytatódott Jézus halála, feltámadása és mennybemenetele által.

Jézus most már örökké uralkodik a mennyben, körbevéve mindazokkal, akik nem azt kapták, amit megérdemeltek, hanem azt, amiben soha nem is reménykedhettek volna: teljes bűnbocsánatot, tökéletes békét és örök életet Istennel.