Miután visszataláltunk Istenhez, szépen, boldogan élhetnénk – ha nem lennének kísértéseink. Ezek állandóan olyan dologra akarnak rávenni bennünket, amit nem szeretnénk. Kihasználják a gyengeségeinket, a tapasztalatlanságunkat.

Egy idő után azonban tisztába jövünk a rossz módszereivel, és akkor már nemet tudunk mondani, sőt meg is utáljuk azt, amivel közeledik hozzánk.

Következzen néhány gyakorlati megfigyelés, melyek segíthetnek a kísértések felismerésében, és elhárításában.

Tudatos gondolkodás

Ehhez a kulcs ebben az igében található: 

“Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged, hogy megszabadítson téged a gonosznak útjától” (Péld. 2,11).

Ez úgy lehetséges, hogy egyre inkább megtöltjük a napjainkat tudatos gondolatokkal, melyekkel megfogalmazzuk magunkban, hogy mi az a helyzet, amiben vagyunk, mit nem szabad csinálni, s mi a legjobb, amit tehetünk.

Pontos meghatározás

Ahhoz, hogy ne tudjon senki és semmi rávenni bizonyos bűnökre, érdemes pontosan fogalmazni, hogy mi az a bűn, miként, hol és hogyan jelentkezik a kísértés, s mit kell tennem, hogy felkészüljek, és kivédjem.

Testvéri segítség

Jézus megígérte, hogy mindennap velünk lesz, de van egy csoportos ígérete is. Eszerint, ha ketten vagy hárman összejövünk, akkor ott lesz ő is. Mindannyiunknak szüksége van legalább egy hívő társra, akivel tudnak egymásért imádkozni, felvállalva a másik terheit. Ha nincs ilyen, kérni kell, hogy vegyük észre, ki az, s nekünk is szét kell néznünk a környezetünkben. Aki egyedül van, az hamarabb kifárad, és sokkal könnyebben levadászhatja a gonosz.

Elkerülni

Vannak helyzetek, melyeknél nem harcolni kell, hanem egyszerűen el kell kerülni. Azt a helyet, azt az embert, azt a műsort. “Kerüljétek a paráznaságot!” (1. Kor. 6,18) – javasolja az Ige, és akkor nem lesz ránk hatással.  Van, amikor harcolni kell, de van, amikor szimplán el kell kerülni a bennünket beforgató hatásokat.

Leszokni

Ha túl sokáig csinál valaki valamit, akkor rászokik arra. Ha jó, akkor a jóra, ha rossz, akkor a rosszra. Ha rászoktunk mondjuk a pletykára, akkor az az első, hogy ismerjük fel, s azt is, hogy ez régóta így van. Ekkor tudatosítsuk, hogy új szokással kell felváltani. Eddig, ha meghallottunk valami rossz hírt, kényszert éreztünk, hogy egyből tovább adjuk. Mostantól kezdjünk átállni arra, hogy nem mondjuk el senkinek. Eleinte, amikor néhányszor már sikerül, az hallatlanul lelkesítő, és kedvet ad a további erőfeszítésekhez.

Befejezni a naivitást

A kísértés vonzó, és vonzó is lesz. Bukott lényünk szeret a mocsokban hemperegni, és lényünk eme része mindig szívesen fogadja a bűnre való felkérést. Ez halott státuszba került a Megváltás révén, de nem akarja elfogadni. Erőszakkal kell a halál állapotában tartani. Csak ebből ért, ha kategorikusan nemet mondunk neki.

Elegünk lesz

Az is segít, ha elegünk lesz a vereségekből, a csábításokra hallgatásokból, és azok negatív következményeiből. Ekkor a kényelmes hozzáállást felváltja egy harcias fajta. Nem akarok többet veszÍteni – és ekkor máshogy fogadom a kísértéseket. 

A győzelem íze

Ez nagyon finom és ízletes. Megkóstolod, és újra ezt az ízt akarod érezni a lelkedben. Ez is motivál, hogy legyőzd a csábításokat.

Menyasszonyi hozzáállás 

Mi, hívők, Jézus menyasszonyai vagyunk. A kísértés be akar szennyezni, de mi szeretnénk megőrizni tisztaságunkat. Egy menyasszony nem flörtöl senkivel, ő csak a vőlegényét szereti, az ő kedvébe szeretne járni.

Isten félelme

Isten megkönyörült rajtunk, újra és újra megbocsát, mert tudja, hogy esendőek vagyunk. Ám lelkünk csalárdan rá tud erre játszani, és Istennek ilyenkor ránk kell ijesztenie. Mi lenne, ha most nem bocsátanék meg? – kérdezi meg tőlünk, és ez olyan páni félelmet okoz, ami leszoktat az ilyen könnyelműsködésről. Persze, ezután is elbukunk, de az már a küzdelem része, és nem a bűnnel való szimpatizálás. Mert: “az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól” (Péld.16,8).

Az Úr megértő, és segítőkész. Újra és újra erőt ad, és egyre többször élhetjük át vele, hogy észleljük a kísértést, de már erősek és felkészültek vagyunk, hogy elutasítsuk azt. A dicsőség az övé, az öröm pedig a mienk. 

 „Meg ne csaljon minket a Sátán, mert jól ismerjük az ő szándékait.” (2. Kor. 2,10.11)